Túl vagyunk az Alternatív és Független Színházak Szövetsége (AFSZSZ) közgyűlésén, nagy vihart kavart kuratóriumi döntéseken és hamarosan kezdődik a Szegedi Alternatív Színházi Szemle (SZASZSZ).
A szemlét a botrány nem érinti - céljaira idén kicsit több pénzt kaptunk, mint tavaly. Az NKA Színházi Kollégiuma ötmillió, a tánckuratórium kétmillió forinttal támogat minket, amit elég aránytalannak érzek, hiszen a program előadásai hagyományosan (bár ez nem elvárás a válogatás során) fele-fele alapon jelenítik meg a két műfajt. Körülményeink továbbra is nehezek: még mindig nem készült el például határidőre a Szegedi Nemzeti Színház kisszínpada, ami korábban hagyományos játszóhelye volt a Thealternek.
Nagy terveitek voltak az AFSZSZ tagságának bővítése kapcsán. Most mi a helyzet?
2003 márciusában választottak meg minket, az új vezetőséget, vagyis Hudi Lászlót, Regős Jánost és engem a szövetség élére. Alapvető célunk volt, hogy a független szféra számára létrehozzunk egy ernyőszervezetet - ezért sem vállaltuk, hogy minősítő rendszerben vesszük fel az új tagokat. Akik hivatásos formában dolgoznak, megkötés nélkül léphetnek be a szervezetbe. Az egykor - az egyéniekkel együtt - tizennyolc fős tagság ma a száztízhez közelít. Sokan értették meg, hogy akkor tudunk érdemben tenni az érdekeinkért, ha együtt sorakozunk fel. Két év alatt elsősorban azt értük el, hogy a kultúrpolitika komolyan vesz minket, és a szemlénket, amelyre, mikor átvettük a szövetség vezetését, a minisztériumtól négyszázezer forintunk volt, az NKA-tól 1,3 millió. Az idei évben - díjakkal együtt - már 11,5 millióval tudunk gazdálkodni. Ez még mindig kevés, de óriási szerencsénk, hogy a szegedi Thealter Fesztivál befogadott minket, hiszen tudunk építeni az infrastruktúrájukra. Szemináriumok, workshopok, kiállítások, utcaszínházi rendezvények, szakmai beszélgetések várják a versenyprogramon kívül az érdeklődőket, a tavaly kipróbált, idén bővített rendszer szerint.
Mik az újdonságok?
Lesz workshop a színházi fotósok számára, beindítunk egy "progresszív bábszínházi sávot" hazai és külföldi meghívottakkal. A programot az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Bábtárának vezetője, Papp Eszter szervezi, aki minden évben új bábos-témát helyez a fókuszba. Idén az árny-technikáé a főszerep. Nagy közös kiállítással jelentkeznek a független területen dolgozó képző- és iparművészek, így Sárkány Sándor, Atlasz Gábor, Juhász Zsolt, Szőke Szabolcs, Fenyves Márk.
Az AFSZSZ népfrontos jellegű szerveződése nem megy idővel a hatékony működés rovására?
Erre találtuk ki az egyre működőképesebb szekció-rendszert. Tavalyelőtt a kiemelt együttesek tömörültek külön körbe és folytatnak azóta is hatékony egyeztetőmunkát. Nem tagja ugyan a szövetségnek, de aktívan részt vesz e körben a Krétakör Színház vezetése. Van már gyerekszínházi- és fotóművész-szekciónk is. Olyan egyénített koncepciók megszületésében vagyunk érdekeltek, melyek mögé a szövetség be tud állni. Nagy változás, hogy két év óta, egyenes úton kurátorokat tudunk delegálni a szakmai kollégiumokba.
Komoly próbatételt jelentett az NKA Táncművészeti Kollégiumának közelmúltbeli döntése.
A most élesen megtapasztalt aránytalanságok, feszültségek régóta jelen vannak a szakmában. A kuratórium munkájában az érintett delegáltaknak óriási önmérséklettel kellene részt vennie. Szinte lehetetlen olyan testületet felállítani, amelynek minden tagja érintetlen. Az elmúlt évek során engem is többször megkerestek, de mindig nemet mondtam. Nem azért, mintha nem tudnék önmegtartóztató lenni: a traumát nem akarom felvállalni. Nagyon bántanak a döntésben előállt aránytalanságok: azt hiszem, hogy egyszerű, excel-táblázatos programmal, kevésbé rohamszerű tempóban könnyebb lett volna jó, átlátható döntéseket hozni. Így elkerülhetőek lettek volna a mea culpázástól, öncsonkítástól kísért vad viták.
Az, hogy egyes társulatok egyszerre három-négy, szakmai kurátorokat delegáló szervezetben is tagok, nem könnyíti meg az átláthatóságot. Mindamellett pont e szervezetek vállalásait, célkitűzéseit, érdekérvényesítését hitelteleníti el a tömeges többszörös tagság.
Ez valóban gond, de - a hatalmas érdekellentétek miatt - nem látom még érettnek a helyzetet arra, hogy egyetlen nagy szervezetben tömörüljünk. Egy föderációs rendszert tudnék elképzelni. A párbeszéd, mely elindult a Táncművészeti Kerekasztal égisze alatt, mintaadó lehetne: mindenki megtartja a maga szuverenitását, emellett pedig elismeri az egységes érdekeket, alapkérdésekben konszenzust találva. A szakmának szüksége van a kerekasztalra, függetlenül attól, hogy tárgyal-e vele a miniszter, vagy sem. Magunknak tartozunk ennyivel.
...
A beszélgetés folytatását a kontextus.hu-n olvashatják.
Az interjút Halász Tamás készítette.
