A Juhász Kata előadásának alapjául szolgáló vers nemcsak tartalmában, de szerkezetében is drámai, ezért kiválóan alkalmas színpadi adaptációra, különösen pedig a mozgásszínházi feldolgozásra, mivel már címében is hordozza - mintegy utolsó életjelként - a mozgást, az emberi test fizikalitását.
A talpon maradás, a talpra állás, a felegyenesedés, a lelki, fizikai és szellemi gravitáció leküzdése a vers egzisztenciális tétje, ahogyan minden korban az a táncos számára is, mindenféle történelmi konstellációtól függetlenül. A mozgás, a koreográfia ebben a kontextusban megszűnik a szöveg illusztrációja lenni, primer módon lényegi ön-kifejezéssé válik. Eközben Korai Zsolt videóművész animált hátterei lehetővé teszik, hogy a Radnóti-vers látomásos képei és a szöveg képversként való fizikai megjelenése absztrakt formaként a mozgással egységes művészi szerkezetbe ágyazottan egyfajta audiovizuális "konkrét költészetként" tűnjenek fel a színpadon.
