Flamenco és néptánc együttélése Bajnay Beáta új darabjában

A flamenco és a magyar népdal, néptánc együttélésének egyik verzióját mutatja be Bajnay Beáta az Aldebaran Kompánia és a Netz Táncprodukció közös munkája révén.

 

A koreográfust már régen foglalkoztatja, hogy miként tudja egymáshoz kapcsolni a két műfajt, miként lehetséges saját népi gyökereit a flamenco tánc világában megmutatni. A közös nevező a ritmus ? több korábbi formációban játszották a magyar népdalokat a flamenco ritmusképletei alapján. Most azokat a kapcsolódási lehetőségeket kereste a rendező-koreográfus, amelyeket a két, ritmusjátékokhoz erősen kötődő táncműfaj önmagában, vagy egymásnak felelgetve felkínál az egyik, vagy a másik kultúrkörből érkező muzsikára.

Az előadás kiindulópontját Doffek Berni novellái adták. A régóta dédelgetett, mozdulatokká érlelt motívumokat a Meggy és Jazz blogon olvasható írások segítségével fűzte Bajnay Beáta mesévé.

Így váltak a ?megszólított? novellák az előadás vezérmotívumaivá: a Nő, a Nő útkeresése, elférfiasodása, magánya, helye és helyzete a mai, önmagából kifordult világban. A flamenco tánc és zene érzelemgazdagsága különösen alkalmas a történetek közvetítésére. A hangulati és érzelmi hatásokra ráerősítenek a Bajnay Beáta munkáiból már ismert vetítések, mozgó és állóképek, kisfilmek, amelyeket mesterien illeszt bele a tánc, a koreográfia szövetébe.

A felvetett problémákkal kapcsolatban a darab nem ítélkezik, csak remél. Reméli, hogy van még lehetőség a méltó életre Nőnek a Férfi mellett és Férfinak a Nő mellett, egymást segítve, félelmek és kompromisszumok nélkül. Azt az üzenetet fogalmazza meg, hogy úgy élhetünk méltó életet, ha mindannyin a saját szerepünknek megfelelően játszunk, a férfi újra Férfi lesz, s a nő újra Nő. A kapcsolatokból tovatűnt szent energiákat csakis egymással együttműködve leszünk képesek újra megtalálni. Újrakezdeni tiszta lappal.