Goda Gábor és társulata, az Artus, évek óta egyenletes színvonalon töri meg a magyar és nemzetközi tánc- és kortárs színházi szakma elvárásait. Előadásaik formabontóak, izgalmasak, miközben mitológiákat, sorstörténeteket és meséket idéznek meg. Nemcsak tánctechnikáik és mozgáskultúrájuk egyediek, hanem az a látás, mellyel a teret, a történetet és a színpadi fények funkcióját szemlélik. Ezért joggal lehet őket és a velük dolgozó Medence Csoportot installációikért, ötletes színpadképeikért és díszleteikért vagyis képzőművészeti munkájukért is dicsérni.
A Rókatündérek című előadásukat, mely a Lábán-díjat idén megkapta, 2005 márciusában mutatták be a Nemzeti Táncszínházban. Bár mostohán hirdették az alkotást, a mű a kritikusok osztatlan elismerését váltotta ki és a Lábán-díj zsűrije is egyhangúan döntött. Miért is ezen általános rajongás?
Ebben az előadásban különleges helyzetbe kerül a néző. Először is, az előadás terébe való bejutáshoz végig kell mennie egy titokzatos folyosón. Ez az út már része az alkotásnak. Különböző neszek, látványok, ingerek érik az óvatlan vándort, aki végül az installáció belső terébe jutva ül le. Az előadás címe a kínai népi mitológia lényeit idézi meg. Ezek a Japánban és Koreában is köztiszteletnek örvendő szellemek előszeretettel jelennek meg gyönyörű lányok alakjában. Nem gonoszak, mégis tart tőlük az ember, hiszen szertelenek és ezért veszélyesek.
A négy női szereplő igazi rókatündér: Dombi Kati, Gold Bea, Nagy Andrea és Umniakov Nina mozgása és mimikája könnyed, szellemszerű, egyben súlyos és vészterhes. Az előadás mottójaként is lehet idézni azt a mondatot, melyet a nézők fülébe suttognak: ?nagyon érzékeny testet kaptam?. A Rókatündérek a 2005-ös év legérzékenyebb előadása, a szereplők jelenléte bőrön tapintható.
Bakó Tamás és Lipka Péter alakításai és személyes koreográfiái is említést érdemelnek. Mindketten egyszerre aktív és passzív szereplői a történéseknek ? mozgásuk kimért, olykor azonban fénycsíkot húznak a levegőben. Az alkotás számos közreműködője közül ki kell emelni a Medence Csoportot, akik magát a teret hozták létre. Fantasztikus építményük méltó helyszíne az elvarázsolt és varázsló lények történetének.
Legvégül essék szó arról, akit legelőször kellett volna említeni: Goda Gábor rendezőről. Nemcsak művészként tiszteljük, hanem az Artus Stúdió létrehozásával közösséget is teremtő alkotóként. Munkatársai, valamint az általa kinevelt fiatalok ma már önálló utakon is járnak. Az Artus előadásai és a Rókatündér is, Goda Gábor leleményeinek, érzékenységének és alkotói fantáziájának köszönhetik sajátos atmoszférájukat. A Lábán-díj neki és az egész alkotói kollektívának szól.
Mestyán Ádám
