 |
A Gördeszkák Frenák Pál talán egyik legszemélyesebb darabja, hiszen a táncos-koreográfus gyermekkori élményeiből, emlékképeiből táplálkozik. Hat éves, amikor édesapja halála után hét évre egy állami intézetbe kerül. Az előadás világa így a ?60-as évek hátrányos társadalmi helyzetű, állami intézménybe zárt gyermekeinek a világát tükrözi.
A Gördeszkák mozgásvilágában az állami intézménybe zárt, elszigetelt gyermekek univerzuma tükröződik. Bent erőszak, az érzések elfojtása, ahol kérdő, értetlen, kerítés mögé zárt arcok sorakoznak. A gyermekek közötti párbeszéd replikázás, szavak nélkül történik. Frenák egyedi jelrendszerén keresztül mutatja be a korai érzékelést, a gyermeki, majd az ifjúkori megfigyeléseket.
A koreográfiában a tinédzserek divatos sportszere szokatlan metaforaként jelenik meg. Magának az eszköznek, azaz a gördeszkának, is fontos szerepe van az egyensúlyt jelentő kiút keresésében, melynek során valós és elképzelt pillanatok elevenednek meg a színpadon. Az előadás dinamizmusát az energikus mozgásvilág, a díszletelemek, a fény- és hanghatások összjátéka teremti meg.
Frenák Pál 1999-ben tért vissza Magyarországra, hogy megalapítsa francia-magyar táncegyüttesét. A hazai táncéletbe egy radikálisan új stílust hozott a maga dinamikus mozgásvilágával, újfajta érzékenységeivel, a verbális üzeneteken túlmutató kifejezési formáival. Innovatív tér- és testhasználata meghatározó hatással volt a hazai kortárs tánc fejlődésére. November elején a Nemzeti Táncszínház felkérésére egyik korai darabját, az 1994-es Gördeszkák felújított változatát nézheti meg a közönség. Érdekesség, hogy a darab ősbemutatója még 1993-ban a Budapesti Őszi Fesztivál keretében volt a Petőfi Csarnokban.
