Találkozásunkkor lelkesen beszámol arról, milyen nagy sikere volt az általa koreografált Boldogasszony vendégség című produkciónak, amelyet a Szegedi Szabadtéri Játékokon mutattak be. Örömmel újságolja, hogy felkérték Szörényi Levente Árpád népe című új rockoperájának koreografálására. Tele van tervekkel, kicsit nehéz is visszazökkenteni a múltba, visszaemlékezni pályája indulására.
Szikszón nőttem fel. Ott kezdtem el táncolni a helyi néptánc együttesben. Érdekes egyébként, hogy csak úgy tanulhattunk néptáncot, ha társastánc tanfolyamra iratkoztunk be. Így először angol és bécsi keringőt, foxtrottot táncoltam zsabós ingben a tánciskola vizsgaelőadásán, és csak azután kezdtem el néptáncot tanulni. Akkor derült ki, hogy igazán ehhez van érzékem.
Felvételizett az Állami Balettintézetbe, az első, legendás néptánc tagozatos évfolyamba.
Nívódíjjal végeztem Györgyfalvay Katalin és Tímár Sándor tanítványaként. Fantasztikus idők voltak. Akkoriban indult el a táncházmozgalom, amelynek a bölcsőjénél mi is ott voltunk. A 70-es évek elején az első táncházakat mi tartottuk. Addig a hivatásos együttesek a néptáncot a "mojszejeves", balett tréningen alapuló, mi úgy neveztük, hogy "spicces" stílusban adták elő. Mi ezt egy emberközelibb, elementárisabb formára fejlesztettük, és kialakítottunk egy olyan táncstílust, amely addig csak eredeti környezetben volt látható, s amitől mindenkinek leesett az álla. Megvolt a technikai tudásunk hozzá, ugyanakkor ismertük az eredeti táncokat is. Ebben hihetetlenül jó példák voltak előttünk, hiszen az eredeti tánckultúrában az adatközlők csillogóan, szépen csiszoltan tudták előadni a táncaikat.
Martin György egyszer az Egyesült Államokban bemutatott egy filmet Mátyás István "Mundrucról". A tudósok nem akarták elhinni, hogy nem profi táncos, olyan képzett mozgásvilága volt Mundruc bácsinak.
Említette Martin Györgyöt, Györgyfalvay Katalint, Tímár Sándort, a legnagyobbaktól tanulhatott. Ki milyen hatással volt Önre, a pályájára?
Györgyfalvay Katalin mindenki számára követendő példaként arra tanított, hogyan kell egy gondolatot eltáncolni, egy mozdulatot kidolgozni, művészi szinten elmélyülni benne. Ez, mint előadót, engem is magával ragadott. Ugyancsak tőle tanultam, hogy egy darabra mindig vissza kell kérdezni. Kétkedő vagyok, sokszor azért nyúlok újra meg újra egy-egy régebbi darabomhoz, mert azt érzem, van még rajta mit csiszolni. Györgyfalvay Katalin, Szigeti Károly, Novák Ferenc koreográfusi iskoláját igazán magaménak érzem, és táncosaimat, mint előadóművészeket is nevelem. Tímár Sándor buzdított arra, hogy dolgozzunk a lépésanyaggal koreográfusként is, így még növendékként megkomponáltam az első számaimat. Martin György és a Pesovár testvérek munkássága, Kallós Zoltánnal való ismeretségem vitt el a tiszta forrás felé. Szerencsés vagyok, mert olyan tudósok jártak előttem, akik irányítani tudtak, útmutatást adtak, elvezettek azokra a helyekre, ahonnan lehet táplálkozni a művészi munkában.
Mióta végez gyűjtéseket?
A népművészet mindig is komplexen érdekelt: a viseletkultúra, a zene és a tánc, a tárgyak szeretete már gyerekkoromban bennem volt. Tárgyakat már nagyon korán elkezdtem gyűjteni, táncot csak később, tizenéves koromban. Emlékszem, nyaranta kőműveseknél dolgoztam két-három hetet, hogy legyen elég pénzem Erdélybe utazni. Jártam Széken, Kalotaszegen, Gyimesben, eleinte stoppolva jártam végig ezeket az utakat, amelyek során lakodalmakon gyűjtöttem táncokat. Később pedig, mikor szorosra fűződött a barátságom Martin Györggyel, az ő útmutatásai alapján folytattam a gyűjtéseket. Hihetetlen mennyiségű anyag van az Akadémián, ami még feldolgozásra vár. Ezért is tartom fontosnak az Élő Martin Archívum című előadássorozatunkat, amelyben Martin György 1969-es nagy gyűjtéseit állítom színpadra.(Bonchida háromszor, Kalotaszeg, Szatmár címmel). Martin olyan fantasztikus személyiségeket rögzített filmre, akiket meg kell mutatni! A táncosaim pedig nagyszerűen bele tudnak bújni egy-egy adatközlő bőrébe, szinte már maguk élik ezeket a mozdulatokat. Részt vettem az Utolsó Óra programban is, 40 falu anyagát rögzítettük a Fonó Budai Zeneházban, ez szintén olyan munka volt, ami további feladatokat ró ránk.
A Budapest Táncegyüttes komoly autentikus repertoárral rendelkezik, ugyanakkor számos dramatikus darabja is van. Ez a kettősség mindig jelen volt a pályáján?
Előadóként is szívesen táncoltam szerepeket, koreográfusként pedig mindig is vonzott, hogy egy történetet, egy gondolatot mozdulatokkal ki tudjak fejezni. Szeretem az irodalmat, a költészetet, de az autentikus táncokat is, így mindig párhuzamos műsorstruktúrában dolgoztam. Az elmúlt évtizedekben műsoraimban megmozdítottam Nagy László, József Attila, Radnóti Miklós, Illyés Gyula, Móricz Zsigmond sorait. A Budapest Táncegyüttes vezetőjeként is ez a kettősség jellemzi a munkámat: egyfelől a hagyományos folklór ápolása, mint például az Élő Martin Archívum, másfelől a tematikus, gondolati műsorok, mint például A boldog emberek vagy akár a Dracula című táncjáték. S egy újabb szín is bekerült a repertoárunkba: a Nemzeti Táncszínház felkérésére gyerekdarabok (Csipkerózsika, Tündérmese) készültek, amelyeknek óriási sikerük van.
A Budapest Táncegyüttes sikerei ellenére néhány évvel ezelőtt mégis megpályázta a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetői posztját.
Elhivatottnak, és képesnek éreztem magam arra, hogy egy ilyen nagy együttest vezessek. Ezt különféle okok miatt megakadályozták. Nem érzem kudarcnak, hiszen meggyőződésem, hogy a pályázatom győztes volt. Akkor ez így alakult, de nem vagyok elkeseredve, mert most is jól érzem magam a bőrömben, teljes mértékben ki tudok bontakozni.
Ezek szerint jót tett a Budapest Táncegyüttesnek, hogy 2001 óta szervezetileg a Honvéd Együtteshez tartozik? Nem félt attól, hogy teljesen beolvad?
Nem lehetett mit csinálni. Ma már nem lehet olyan sok hivatásos együttese a magyar államnak. A Honvéddal jó a kapcsolatunk, sok közös műsor van a hátunk mögött. Azt gondolom, a Budapest Táncegyüttes, amely 1958 óta működik, magas szinten van ma is jelen a magyar táncművészetben. Tele vagyok tervekkel: már töröm a fejem egy harmadik gyerekdarabon, szeretném megcsinálni az Élő Martin Archívum következő darabját, és nagyon boldogok vagyunk, mert épp egy kéthónapos Észak-amerikai turné előtt állunk Csárdás A Kelet tangója című darabunkkal. Egyszóval olyan izgalmas a repertoár, annyit utazunk, hogy emellett nem lehet csak úgy elmenni. A Budapest Táncegyüttesről beszélni kell!
/NO/
