Hazai filmmustra

A Budapesti Őszi Fesztivál keretében megrendezett EDIT Nemzetközi Táncfilm Fesztivál idén komoly alakuláson ment keresztül. A Műhely Alapítvány felkérései nyomán a külföldi táncfilmeket az adott ország kurátorai válogatták, így a programban szerepeltek az USA legfrissebb táncfilmjei a Dance Films Association művészeti vezetője és a Dance on Camera kurátora, Deirdre Towers válogatásában, az izraeli filmtermésből Avi Feldman, a Vdance programigazgatója szemezgetett, Görögország legjobb táncfilmjeit Christiana Galanopoulou, a MIR Festival programigazgatója gyűjtötte össze, Vicky Bloor, a South East Dance igazgatója és a Dance Department kurátora pedig Nagy-Britannia legfrissebb munkáival érkezett.

 

 

A magyar táncfilmek is külön szekciót kaptak a fesztiválon Mándy Ildikó válogatásában, aki kifejezetten törekedett a széles műfaji nyitottságra, kortárs balettől a klasszikus dél-indiai táncig jó pár műfajt érintve összeállításában. A magyar táncfilmbokkban a legnagyobb az időbeli szórás, a friss alkotások mellett például ott van Kovács Gerzson Péter 1996-os Astral című filmje is, de több munka származik a kétezres évek elejéről is. Semmi gond nincs ezzel különben, hiszen jóval soványkább az a mezőny, amiből a hazai kurátor meríthetett, a táncfilm nem olcsó műfaj, sok film el sem készül, csupán újra meg újra elővett, majd félrerakott ábránd tárgya, arról pedig nem kell hosszan értekezni, milyen hatással van a szakmára, hogy a digitális trükkök jó része nem oldható meg minimálbüdzséből, így technikailag mindenképpen hátrányban vannak a kispénzű alkotók. A hazai viszonyok persze nem olyan speciálisak, a "kevés pénz, erős motiváció" jelszó azért elhangzott a görög kurátor szájából is.

 

A magyar táncfilmblokkból két filmről - Tóth Tamás Yantra és Czétényi László: Nyom című alkotásáról - már a Bem moziban a Tánc világnapján lezajlott, Mándy Ildikó által rendezett  táncfilmfesztivál kapcsán esett szó ezen az oldalon, így ezekről csak érintőlegesen: Tóth Tamás buja aranyszínekben tobzódó, pompás, apró részleteken megpihenő filmje Bittner Meenakshi Dóráról készült, aki klasszikus dél-indiai táncot ad elő El Kazovszkijnak ajánlva, míg Czétényi László vizsgafilmjében Kovács Kata táncol egy intim hangulatú, bensőséges szólót.
 

Az összeállítás nyitófilmje, a Kovács Gerzson Péter és Tarek Kaszim által rendezett, a hazai táncfilmes műfaj egyik úttörőjének számító Astral számomra igazán örömteli meglepetés volt, izgalmas, sodró lendületű, kiváló tempóérzékkel szerkesztett munka, mely egy percig nem hagyja elbóklászni, elbambulni nézőjét. A nyitóképek csalókák, mintha valami furcsa kőzet mocorogna, csak lassan derül ki, hogy emberi testeket látunk, egy férfit és egy nőt, méghozzá sártól felismerhetetlenségig iszamosan. Mintha megelevenedett szobrok lennének, csak a tekintetük eleven, arcukon, testükön rétegekben dermedt meg a sár, százéves ráncokat karcolva oda is, ahol még nyoma sincsen. Egyszer csorgó festék, másszor rászáradt iszap alatt lüktetnek a testek: a két táncos éppúgy a természet része, mint a víz vagy a kövek.

 

Gyönyörű természeti környezetben, gőzölgő vízforrásban gázolva, sziklák övezte térben zajlanak a jelenetek, melyek minimalizmusukkal, nyersességükkel megelőlegezik a későbbi KGP-munkákat, a zenét pedig természetesen Dresch Mihály és Kovács Ferenc jegyzi, mint azóta is jópárszor.

 

A fekete-fehér Tangó, Czétényi Csilla és Nagy-Bozsoky József filmje egy aprócska, klasszikus gyöngyszem 2001-ből, mely a maga műfajában hibátlan. Hans van Manen koreográfiájában, (akinek a neve különben összeforrt a NDT-rel), egy kietlen gyárépület raktárába robban be egy balett-táncos, és lelkesen birtokba veszi a lepusztult teret. Ipari zörejek nyers, karcos robaját halljuk, a táncos önfeledten pörög a levegőben, a napfény pedig áttetszően, aranylóan árad. Költői etűd, lenyűgöző könnyedségű ujjgyakorlat.

 

A Romlott paradicsom, Máthé Gabriella rendező-koreográfus 2003-as munkája kifejezetten meggyőző darab, robbanásig feszült pillanatokkal, verekedésnek is beillő összecsapásokkal és ölelésekkel. Egy zaklatott lány víziójában/emlékeiben landolunk, aki a világ leglerobbantabb házában ébredezik, több tucat üres üveg és ottmaradt lufi társaságában, egy bizarr, repülő disznó által kis híján őrületbe kergetve. A viharos éjszaka történései lassan előderengenek, erőszakról, vérre menő rivalizálásról, hirtelen fellobbant indulatokról és szenvedélyekről árulkodva. Jók a hirtelen váltások, hitelesek a vad konfrontációkat megelőző, összevillant tekintetek, feszültségteremtésből nagyszerűen vizsgázik a koreográfus és csapata: Bodnár Ágnes, Domján Eszter, Fenyves Márk, Pálosi István és Szász Dániel.