Május 10-én ünnepli 25 éves jubileumát Volf Katalin, a Magyar Állami Operaház vezető szólistája. A Kossuth-díjas, érdemes művész cím és számtalan más magándíj (Philip Morris Balett-díj, EuróPAS Magyar Táncdíj) birtokosa művészi pályája során eltáncolhatta a klasszikus balettirodalom szinte valamennyi főszerepét. Ám szakmai útja eltér a szokásos, "lépcsőzetes" balerinakarriertől, hiszen mindjárt főszereppel debütált az Operaház színpadán.
Volf Katalin 1982-ben végzett az Állami Balettintézetben Menyhárt Jacqueline osztályában. A diploma megszerzése után egy évig a legkiválóbb orosz mesterektől tanult Moszkvában. 1983-ban került a Magyar Állami Operaház balettegyütteséhez és rögtön megkapta az újonnan színpadra állított Csipkerózsika címszerepét. Ez a szerep hívta fel rá végérvényesen a szakma és Seregi László figyelmét, aki épp női főszereplőt keresett első Shakespeare-adaptációjához, a Rómeó és Júliához. "Nem kívántam hát az ügyeletes prímabalerinát sminkkel levakolni - mondja életrajzi könyvében Seregi -, és kipingálni tizennégy évesnek. Ez nem az én világom. Ellenben volt az együttesnél egy balettintézetet végzett lány, Volf Katalin, aki szenzációs tehetséggel táncolt már akkor. Éreztem, hogy az én Júliám az ő testére való."
Már biztos: Seregi jól választott. Volf Katalin - a hamvas kamaszlánytól a szerelmes nőig - már Júliaként is bejárta a shakespeare-i utat. Flaviaként méltó társa tudott lenni Seregi Spartacusának, miközben a tánctechnikai és színészi alakítás mélységeivel lenyűgözte a közönséget. Épp úgy, mint Puskin hősnője: Mária A bahcsiszeráji szökőkút című Zaharov-adaptációban. A Vajnonen-féle Diótörő Mária hercegnője ugyancsak legendás állomása a művésznő karrierjének, akárcsak a romantikus Giselle címszerepe.
