Kétszemélyes retúr a Millenárison
Aki Kiss Erzsit egyszer hallotta, pontosan tudja, mit is jelent a Kiss Erzsi stílus, az az izgalmas, zenei műfajokat bátran mixelő, játékos, halandzsanyelven szóló énekmondás, mely mindig elbűvöli, de egyben zavarba is ejti méltatóit. Van, aki a world music előfutárának tekinti, mivel muzsikájában erősek a latinos, szlávos, ázsiai hatások, más jazz zenésznek tartja, de a blues, a rockzene és az acid jazz sem áll az énekesnőtől távol. Ami különösen eredetivé teszi az immár négy albummal bíró - Egy Kiss Erzsi Zene (1998), Deladela ( 2001), Röné álma (2004), Kinono (2006) - Kiss Erzsi előadásmódját, az a szavakkal való játék, a különböző nyelvek szótöredékeivel való kreatív kísérletezés, mely azt a hatást váltja ki a hallgatóban, mintha az énekesnő egy titkos, csupán a beavatottak számára érthető nyelvet birtokolna, melyen minden titok kimondható, hiszen megőrződik, magába zárul. A kitalált szavaknak így nincs megfejthető, hagyományos jelentésük, de mindig kulcsfontosságú szerepük van a dallam és a ritmus szempontjából. Kiss Erzsi korábban, az Artusnál számos kortárs tánc előadásban szerepelt már, hozzá fűződik a pl. a Káin kalapja, az Einsten álma, az Osiris tudósítások, a Hókirálynő kivételes zenei anyaga is.