A bajadér című balett története egészen 1877-ig nyúlik vissza, ekkor mutatták be ugyanis a darabot Szentpétervárott, Marius Petipa koreográfiájával. Az azóta eltelt évtizedek alatt rengeteg változáson esett át, az 1920-as évek elején például az egész negyedik felvonás eltűnt - egyesek a nagy pétervári árvizet okolják, míg mások az akkoriban frissen kiépülő szovjet rendszert sejtik az Isten büntetését bemutató utolsó felvonás letiltása mögött -, emellett sok koreográfus formálta saját képére a darabot.
Vlagyimir Ponomarjev 1941-es verziójában Natalia Dugyinszkaja és Vahtang Csabukiani főszereplésével került színre a darab, a mai színpadokon is gyakran látható Szolor-variáció például Csabukiani nevéhez fűződik. Az 1948-ban Nyikolaj Zubkovszkij koreográfiája révén a balettba került aranybálvány-variáció - amely a darab egyik legismertebb száma - is részét képezi az Operaház november 15-16-án bemutatandó A bajadér-előadásának. A három felvonásos előadás koreográfiáját Marius Petipa eredeti és Csabukiani, Ponomarjev és Zubkovszkij hozzáadott koreográfiája alapján Slava Muchamedov készítette, tanította be és állította színpadra.
Az előadás már csak amiatt is hatalmas érdeklődésre tarthat számot, mert A bajadért eddig csupán egyszer láthatta a hazai közönség, akkor sem teljes egészében: a rövidített változat bemutatására a Magyar Táncművészeti Főiskola 1998-as vizsgakoncertjén került sor. Emellett az sem utolsó szempont, hogy - amint azt Keveházi Gábor balettigazgató elmondta - "A bajadér a balett-világirodalom technikailag talán legnehezebb balettje".
A balettigazgató hozzátette: a tánckarnak magántáncosi technikai tudásra van szüksége ehhez a darabhoz, és az Operaház együttese most jutott el egy olyan pontra, hogy be tudja mutatni. Pongor Ildikó, az előadás próbavezető balettmestere elmondta: bár a hármas szereposztás a próbákon fokozott koncentrációt és sok munkát igényel, egyúttal jót is tesz, hiszen a nem mindennapi kihívás révén a művészek nagy riválisai egymásnak, egyenként bizonyíthatják rátermettségüket. A "szinte kíméletlen" koreográfiában "a mozdulat nem eszköz, hanem cél" - tette hozzá. Popova Aleszja, az első szereposztás Níkiája az előadás összetettségét, érzelemdússágát és drámaiságát emelte ki. A másik főszerepet, Szolort alakító Vladimir Arhangelski újonnan érkezett az Operaház balettegyütteséhez, a közönség és a vezetés egyaránt nagy várakozással tekint a fiatal táncos szereplése elébe.
