A hazai kortárs tánc Kaspar Hauseréből a minden mozgásformát beemelni képes koreográfussá lett Fehér Ferenc vámpírügyi táncvígjátéka egy világhírű irodalmi és filmes toposszal bánt el akkurátusan és szellemesen. Megidézi Bram Stoker rémregényét, ami a történetet illeti, és Wilhelm Murnau 1922-ben készült, mára kultikussá lett Nosrefatu című némafilmjének képszerkesztési technikáiból merít, miközben mégsem követi a klasszikus szereposztást és dramaturgiát, valamint a vérszívók életéből viccet csinál.
Fehér Ferenc figurája szinte kiált Drakula szerepének megformálásáért. Egy antropológus is nagy biztonsággal sorolná be a vidám vérszívók rendjébe, kopaszsága, vigyora, valamint Klaus Kinskire és Halász Péterre egyaránt emlékeztető alkata alapján, nem hogy egy színikritikus. Így nem véletlenül jut eszünkbe Werner Herzog 1978-ban készült filmes átirata a Nosferatu: Az éjszaka fantomja, vagy az Új faj címmel Magyarországon forgatott amerikai vámpír B movie, de szinte bármi, akár egy rajzfilm, ami a híres vámpír kissé egysíkú kalandjainak adaptációja.
Fehér persze megtréfálja a nézőket és azon a szinten azonosul a főfigurával, ahol meg tudja alkotni a sötét-romantikus történet stílusparódiáját és úgy, hogy ne is lehessen tudni, hogy most ez komoly szándék-e. Ezzel a lebegtetéssel tartja fenn a darab során a feszültséget, a nézői figyelmet az alkotó, amellett, hogy a különféle, általa ismert mozgásformákat a tangótól a baletten át az elektric-bugiig egészen bravúrosan alkalmazva (visszajátszás, gyorsítás, lassítás) ad azért egy vizuális övön alulit. Az eklektikus táncszövet és a tempó már-már az optikai csalódások világába vezet. A humorforrás is részben az illúziókeltés, a vámpír és leendő áldozata között soha létre nem jövő akció. Ahogy a darab során kiderül, Fehér nem egy átlagos Drakula, aki kegyetlenül lecsap, ha vért lát, inkább egy szórakoztató anti-mitológiai alak, úgy a lányt táncoló Egyed Bea sem az a klasszikus áldozat, inkább egy érzékek nélküli nő, akinek bár helyén a mozdulatai, a gondolatai távol járnak a történettől, azt sem tudja, hogy kerül oda és ez megint csak számos jó gegre ad okot. A harmadik szereplő Szitás Balázs színészként van jelen, és bár mozgása észrevétlenül belesiklik a történetbe, azért a szerepe az, hogy mindenki felett álljon, mint őrült professzor, vagy történetmesélő, de többféle szerepet is eljátszik a trióban a jelenetek során.
Fehér a zenei szerkesztésben is következetesen mindenevő. Ahogy a hiphop, az ír tánc vagy bármely mozgás a kezei közé kerül és ironizál vele akár, úgy válogatja remek stílusérzékkel a darabhoz a zenét, amivel szintén alátámasztja alkotói szándékait. Ellenpontoz, szembe megy, miközben szórakoztat és megmutatja, hogy hol lakik a test ördöge.
