A TranzDanz huszadik évfordulójára rendezett, Időben című eseménysorozat záró fejezete volt a Magenta II. est a MU Színházban. A két, élőzenére készült férfiszólóból az utolsót Kovács Gerzson Péter, a kvázi társulat kitalálója és koreográfusa adta elő. Így "Az első TranzDanz Világtalálkozó" méltóképp fejeződött be, mert KGP alig húsz percben összefoglalta húsz év során letisztított, roncsolt mozdulatait, a néptánchoz, a zenéhez, a társadalomhoz való viszonyát, és megmutatta, hogy a kortárs tánctól nem áll távol az önirónia sem.
KGP a Magenta tavalyi, első előadásán a világhírű Alexander Balanescu és Sipos Mihály partnereként vázolta, hogyan szüli meg egymást a világnagy kocsmában a keserédes tánc és a zene. Ezúttal a szaxofonos Szelevényi Ákos lett a partnere. Míg az első verzióban a féktelen, egymást pörgető játszadozás szabta meg az improvizáció kereteit, itt, a Hic et nunc-ban a lassú rákezdések, a feleselős provokációk strukturálták a koreográfiát.
A XXI. század parodisztikus, magukból gúnyt űző antihősei egy vidám és egy szomorkás udvari krónikás. A táncos a színpadot kettészelő fénycsíkon áll, mellette a félhomályban hajladozik hangszerével a zenész, és oldalsó tükörképként követi vagy éppen reagál a mozdulataira. Először csak a sziluettjük látszik, majd lassan kivilágosodik a kép. A mozgás teljesen leredukálódik, de ahogy KGP esetében megszoktuk, egyúttal ironikussá is válik, és egy ponton hangos nevetésre ingerli a nézőket a súlyát ide-oda billegtető, hőzöngő, rongyláb figura. Ebből a vicces, népmesei figurából aztán ismét komorabb protagonista válik, aki túljut a ripacs szerepén. Az út végén egy porcelán tálhoz ér, felemeli, iszik belőle, majd vizet csorgat magára. Megpihen. Zene és tánc nem olvad össze, Kovács Gerzson Péter mozdulatai ellenpontozzák Szelevényi ritmusait, de kettejük dialógusa végig felfokozott, "férfiasan" kérkedő marad. A TranzDanz létezésének esszenciáját láthattuk ezúttal is a színpadon: felszabadult, a folklórból induló, és mindvégig ahhoz visszatérő, az idővel nem törődő, aktuális, megkerülhetetlen előadást. (-sisso-)
