 |
| Lábán Rudolf |
(MTI) - Táncnak szentelt élet címmel a tánc világnapjához kapcsolódva jelentette meg Lábán Rudolf önéletrajzi kötetét a L'Harmattan Könyvkiadó. Az eredetileg német nyelven, 1935-ben napvilágot látott visszaemlékezésekben életének leglényegesebb eseményeiről, világszemléletének és művészetének gyökereiről vall a pozsonyi születésű táncművész.
A Táncnak szentelt élet nem szokványos önéletrajz, mégis kirajzolódnak belőle Lábán meghatározó gyermekkori élményei, művészpályájának fordulópontjai, személyiségének rendkívüli ereje, művészi eltökéltsége, teljesen új, szinte vallásos hiten alapuló táncszemlélete és filozófiája.
Ahogy Fuchs Lívia, a kötet szerkesztője kiemelte: a L'Harmattan tánctörténeti sorozatában megjelent Lábán-írást Fügedi Jánosnak, az életmű szakértőjének a tanulmánya vezeti be és Vojtek Miklós pozsonyi kutató függeléke egészít ki. A szerkesztő utalt arra, hogy a hiánypótló kiadványok közzétételét célzó sorozatban tavaly látott napvilágot - Lábán Rudolf művei közül először magyarul - a híres művész egy másik alkotása, a Koreográfia című szakmunka. Az eredetileg az 1920-as évek közepén megjelent írás nemcsak Lábán életében, hanem a tánctudományban is mérföldkő volt. Ebben a munkájában elsőként kívánt szabadulni a tánc erős zenei kötődésétől, s ehelyett a mozgások saját belső törvényszerűségeit vizsgálta a tér, az idő és a nehezen megragadható erő szempontjából.
Lábán anyanyelve a magyar volt, hiszen Pozsonyban született 1879-ben, ám munkássága Németországhoz és Angliához fűződik, elméleti munkáit is németül, illetve angolul írta. Eleinte festőnek készült és csak később döntötte el, hogy az emberi testtel, a mozgással kíván foglalkozni. Svájci táncfarmján új iskolát hozott létre, és elkészítette azt a lejegyzési módot, amely a kottához hasonlóan rögzíti és hitelesen adja vissza a koreográfiát.
Ehhez segédeszközül az öt platóni test egyikét, az ikozaédert használta, ábrája mindkét Lábán-kötetben látható. A Lábán-féle táncírást, amelynek nemzetközi elnevezése Labanotation, világszerte használják ma is a kortárs táncban, Magyarországon elsősorban a néptáncegyüttesek alkalmazzák, és a néptáncosok nemzetközi szövetsége közös nyelvnek fogadta el.
