 |
| A Duna Művészegyüttes |
Két éve már, hogy a Duna Művészegyüttes új utakon jár. Legutóbbi darabjai a Tavaszi szél és az Aranyág olyan táncszínházi előadások, amelyek az autentikusság jegyeit hordozzák ugyan, de innovatív szellemiségük, modernségük a mai színházi elemek egyenrangú társává emelik a néptáncot és a népzenét.
Legújabb, Örökkön-örökké című produkciójuk szintén a képzőművészet, a világzenei hangzás és a virtuozitás keverékével kívánja a nézőt a néptánc-színház világában megmeríteni. Finoman próbál elgondolkodtatni, majd ellazítani, megnyugtatni és végül, de nem utolsó sorban szórakoztatni. Hatás- és gondolati elemük ez esetben a fa világa, illetve a világ fája, amely az élet és halál fája, a termékenység és bőség fája, a szerelem fája, a felemelkedés fája, sámánfa, lélekfa, misztikus fa, a tudás fája, az idő és történelem fája, kereszt ... vagyis minden. A fa kapcsolat a világok, ég és föld között. Mesél nekünk mindennapjainkról, végtelen szertartásainkról, mítoszainkról, az örök visszatérésről és küzdelmes létünkről egyaránt.
A produkció gerincét balkáni - bolgár, török, görög, román - táncok alkotják. Látványszínházuk rendező-koreográfusa Juhász Zsolt, társkoreográfusa Mihályi Gábor, a Duna Művészegyüttes táncosai Szokolay Dongó Balázs és Bolya Mátyás zenéjére az örök körforgást jelenítik meg ezen az estén.
Az együttes legutóbb 2006-ban készített előadást a Müpa színpadára (Rege és Európai Tánckaraván című produkciók a Magyar Állami Népi Együttessel közösen).
