Finita la Commedia
Lautréamont: Maldoror énekei
Az őszinteség a művészet forrása. Lautréamont különös világa.
Miért fontos e "súlyos művel" való találkozás?
Rákényszerít, hogy látószögéből felülbíráljuk, átértékeljük, újraértékeljük világunkat.
Csődöt mondott erkölcseinket, valós és vélt értékeinket.
Kérdések sokaságát préseli ki belőlünk, így feltárása teljes nyitottságot követel.
Itt nincs helye a hazugságnak, játszadozásnak...
Megértünk a felismerésre, hogy a művészet "vérre megy" s elkerülhetetlen a felnőtté válás.
A Maldoror énekei életem legnagyobb kihívása. Káoszból és Feszületből gyúrt látomás. Mélységet és magasságot ostromló elutasítás. Önkívület és öntudat borzasztó keveréke.
Maldoror énekei, teste, szelleme, árnya a mi meghasonlott tudatunk. Égre törő fohász.
Halott tükör. Ferde ragyogás.
Az, hogy én most jutottam el idáig, semmit nem jelent, hiszen a könyv már 15 éve vár rám. Egy rendező barátom /már nem él/ hagyományozta rám, öntudatlanul. Az ő emlékére is készül az Ének.
O. Caruso
Rövid részletek Bognár Róbert fordításában:
"Amott, virágos liget pázsit-ölén könnyáztatta arccal mélyen alszik a hermafrodita. A hold korongja kivált a felhők tömegéből, sápadt sugarai simogatják e kedves ifjú arcot, mely félig éles metszésű férfiarc, félig egy nem-földi szűz bájos arca ( ) Belefáradva az életbe, restellve, hogy nem hasonlít azokra a lényekre, akik körülveszik, lelkén úrrá lett a kétségbeesés (...)
Amott, virágos liget pázsit-ölén könnyáztatta arccal mélyen alszik a hermafrodita. A felriadt madarak lelkesülten szemlélik bús orcáját a lombok közül, még a fülemüle sem hallatja kristálykavatináit."
"Növeszd a körmöd két héten át! Ó, milyen gyönyörűség ágyából vadul kirángatni a még puha ajkú gyermeket, milyen gyönyörűség tágra nyílt szemmel azt színlelni, hogy most kedvesen a homlokára teszed a kezedet, és hátrasimítod szép haját! Hirtelen, amikor a legkevésbé várja, vájd hosszú körmeidet puha mellkasába, de meg ne haljon, mert ha meghal, később nem élvezheted szenvedéseit."
"Orkán, viharnak nővére! És te, kéklő égboltozat, kinek szépségét el nem fogadom; rejtélyes keblű föld; szférák lakói; világegyetem; Isten, te bőkezű teremtő! Hozzád fohászkodom: mutass egy embert, aki jó! De könyörgök, tízszerezd meg természetes erőm, mert ha meglátom ezt a szörnyet, talán végez velem a döbbenet: kevesebbtől is meghal az ember."
KOREOGRÁFIA: O. CARUSO, FEHÉR, GERGYE, ÁGENS
SZEREPLŐK: FEHÉR FERENC, ÁGENS, GERGYE KRISZTIÁN
