(MTI) - A darabot 1932-ben játszották először, 15 évvel később Sztálin-díjjal tüntették ki a produkciót. Az egykori diktátor ugyanis különösen nagyra értékelte a művet, amelynek zenéjét a Ljadov-tanítvány Borisz Aszafjev komponálta.
Bár a Párizs lángjai eredetileg a nagy francia forradalmat, a felkelt népet dicsőítette, az új verzió azokat az ambivalens érzéseket tükrözi, amelyeket manapság a téma kelt. A Félix Gras A déli vörösök című regénye nyomán készült librettó már nem "az arisztokratákat megdöntő forradalmi nép történetét" hangsúlyozza, hanem, mint Alekszij Ratmanszkij, a Bolsoj művészeti vezetője és az előadás koreográfusa mondja, "olyan emberek szerelmi drámáját, akik belekerültek a történelmi események forgatagába".
A 300 történelmi jelmez "átalakítja" a Bolsoj társulatának 140 tagját parasztokká, felkelőkké, arisztokratákká, az udvaroncok finomkodó stílusának és a köztársaságiak klasszikus egyszerűségének kontrasztjára építve.
A díszleten, amely sokat merített a XVIII. századi metszetekből, érződik egy bizonyos nosztalgia a régi kultúra iránt, amelyet a végén "felfalnak Párizs lángjai". Ilja Utkin ismert építész, a balett díszlettervezője szerint "az 1932-es előadás Párizs és Franciaország karikatúráját mutatta be."
