A Budapesti Őszi Fesztivál és a Flamand Szezon keretében a Trafó bemutatja:
ROSAS: ONCE (Egyszer)
2005. október 21-22. 20 h Trafó KMH
Az Anne Teresa De Keersmaeker nevével fémjelzett Rosas 12 év után tér vissza Budapestre, hogy a Trafóban bemutassa Once című darabját. A 80-as évek elején az akkor húsz éves Keersmaeker elkészítette első koreográfiáját, és a Maurice Béjart által alapított MUDRA iskola táncosa ezzel megtette az első lépést a világhír felé, mely későbbi munkáival meg is érkezett számára és a koreográfus azóta a belga/flamand tánc élő legendája lett. Koreográfusi munkája mellett tánciskolát is alapított (P.A.R.T.S.), ahonnan a nemzetközi táncélet új táncosai rajzanak ki, köztük egyre több magyar.
A Once - amelyről bizton állítható, hogy a maga nemében mestermű - látszólag nem önéletrajzi ihletésű, mégis sokkal többet árul el a szerzőről, mint amennyit szóban vagy akár koreográfiáiban bármikor is megfogalmazott magáról. A tudatos szerkezet, a táncnyelv újbóli felépítése és a táncosok adottságainak tökéletes kiaknázása azonban az állandóan új utakat kutató De Keersmaeker minden munkájában jelen van. Ő maga a legelső műveket követően nem "látszott", mert felhagyott a táncolással, most viszont nem csupán önmagára komponált egy estet, hanem egyben egy egész generáció elveszett illúzióit fogalmazta színpadra.
"A cselekvés a kétségbeesés ellenszere. Az élet az én vallásom. Ami teljesen erőszakmentes, az a szervezett szeretet. Nem kell megválasztanod, mikor és hogyan halsz meg. Csak azt döntheted el, hogyan fogsz élni." - Joan Baez
A darabban a művész ars poétikáját, felelősségét és szerepét kutatja, párhuzamba helyezve magát Joan Baez és Bob Dylan művészetével. Az előadást Joan Baez 1963-as lemeze inspirálta, az album címe: Joan Baez koncert, 2. rész. A tiszta érzelem, a meglepő kecsesség és a heves aktivizmus gyöngyszeme. Ezen a lemezen van a híres We shall overcome, amelyet a 21 éves Joan előző nyáron 250 ezer ember előtt énekelt el a washingtoni emberi jogi felvonulás alkalmával. Ez a dal lett az afro-amerikai diszkrimináció ellenes küzdelem, a másik Amerika küzdelmének szimbóluma.
A Bartók és Ligeti muzsikáját, Greenaway filmes nyelvét egyforma elmélyültséggel analizáló és értő De Keersmaeker, akitől általában távol áll az önreflexió és a közvetlen utalás a "valóság" tényeire, most politikai üzenetet lök ki magából, ha kell, énekkel, ha kell, filmbejátszással vagy a mozgások széthullottságának, egyensúly- és központhiányának felmutatásával. Birtokba veszi a színpadot egyedül, saját érzelmeivel, testének hangjaival, Joan Baez koncertjével a háttérben, aki szintén egyedül állt ott akusztikus gitárjával. A koreográfus láthatóan élvezi Baez muzsikáját, annyira, hogy a darab egy pontjánál váratlanul átveszi az énekszólamot, s lassan egyedül énekli: "We shall overcome!" Hát igen, volt olyan generáció, amelyik hitte még a múlt században, hogy nem kell félni, és lehet kéz a kézben együtt haladni, egyszer majd győzni háborúkon s más efféle emberi mocskon.
2005. október 21-22. 20 h Trafó KMH
Choreography & dance/ Koreográfia és tánc:
Anne Teresa De Keersmaeker
