A XX. század táncművészetét meghatározó Pina Bausch néhány nappal legutolsó bemutatója után hunyt el 2009-ben, társulata azonban együtt maradt és a repertoáron lévő előadásaikat továbbra is játsszák Németországban és világszerte.
Bausch, akit egy neves tánctörténész, kritikus a magatartásformák archeológusának nevezett, a Sweet Mambóban (2008) kilenc táncos, hat nő és három férfi előadásában a csábítás és elcsábulás, az érzelmi ragyogás és nyomorúság, a sebezhetőség, a lelki és fizikai törékenység hullámzását fogalmazza meg. A koreográfus illúzióktól mentesen látja és láttatja a férfi és nő kapcsolatát az egymást követő, látszólag összefüggéstelen jelenetekben.
Az előadás két, egy-egy órás részből áll. A műben szólók és együttes táncok váltják egymást, amelyekben a gesztusok lágysága, könnyedsége, légiessége, az arcok kifejező ereje, a gyönyörű ruhák elkápráztatnak. "A Sweet Mambo a vizualitás ünnepe" - írják az előadás ismertetőjében.
A táncosok, hogy a szerepük és a saját életük közötti távolságot eltöröljék, időnként megszólítják a közönséget és magukról mesélnek történeteket. A nők néha mulatságosan, néha kétségbeesetten provokálnak, csábítanak vagy kéjesen hagyják, hogy ölelgessék őket a férfiak, de kiábrándultságuk újra és újra előbukkan - olvasható a darabról szóló tájékoztatóban. A rendezés és a koreográfia Pina Bausch, a díszlet és a videó Peter Pabst, a jelmez Marion Cito munkája.
