2005. november 14., Magyar Állami Operaház
Sikerült túlszárnyalni az eddigi szlogent: "kétszáz táncos egy színpadon" helyett hétfőn este kétszázhetvenen léptek fel az Operaházban, tizenhét koreográfus darabjában. A 15. Magyar Sztárgála - megújulását tekintve - a vele egyidős Táncművészet című folyóirat főszerkesztőjének, Kaán Zsuzsának kivitelezésében másfél évtizede valóban a szakma ünnepévé vált, amikor egy esztendőben egyszer az ország legkiválóbb profi és amatőr társulatai szerepelnek együtt, a néptánctól a baletten át a show-műsorokig.
A hagyományörző folklórtársulatok közül Timár Sándor illetve Juhász Zsolt jóvoltából népszerű erdélyi feldolgozásokkal indítottak a Csillagszeműek és a BM Duna Művészegyüttese. Az anyaországi termésből utóbbiak Farkas Zoltán koreográfiájában Kodály híres és hervedhatatlan Kállai kettősét is bemutatták, míg a Magyar Állami Népi Együttes Horváth Csaba-Sebő Ferenc: Pannon freskó című produkciójából adta elő a nők keletiesen érzéki Boszorkánytáncát és a férfiasan markáns finálét. A hazai nemzetiségeket egyrészt a Fáklya Horvát Művészegyüttes képviselte Kricskovics Antaltól a Dodole régebbi, de most is frappáns esővarázslásával, a Honvéd Táncszínház pedig Diószegi László és a Hegedös Együttes Fekete gyöngyök című előadásából külvárosi cigány mulatsággal aratott sikert.
A spicctechnika klasszikus és modern irányzatai között lavírozoó stílusokból adott drámai ízelítőt a Magyar Nemzeti Balett, egyrészt Andrea Merlo-Ligeti György: Bizonytalan harmóniájának három párjával, másrészt Lukács András-Philip Glass: Örvényének kettősével. A közönség hosszasan ünnepelte Seregi László Shakespeare-trilógiájának első darabját, a most húsz esztendős és százhatvan előadást megért Rómeó és Júliát, amelyet a premier eredeti szereposztásában Volf Katalin és ifj. Nagy Zoltán idézett az erkély-jelenettel. A vidéki társulatok közül a pécsiek novemberi premierjükből tartottak szakmai előzetest, Jurányi Patrick-Weisz Nándor: A Notre Dame-i toronyőr romantikus témájára korszerű eszközökkel is megható mozgásnyelvet kreált. A győriek is vadonatúj darabjukból - William Fomin-Mozart: Giovannijából adtak látványos "kóstolót" az álomjelenettek, míg az utóbbi esztendőkben konszolidálódott debreceniek Egerházi AttilaPiazzolla/Veloso: A szív küldi című paródiája révén a ritka madárnak számító humor is érvényesült a táncszínpadon. A forró latin-amerikai ritmusok egyben az átmenetet is jelentették az est utolsó harmadához. A korábbi évekkel ellentétben most a standard-táncokat nem különálló csoportok mutatták be, hanem a KFKI-Kamarabalett: Tam-tangó című előadása cselekményes és harsányan karikírozó keretbe foglalt színpadi táncot, show és musical elemeket egyaránt, öt koreográfus együttműködésével, akik közül Sárközi Gyula hálás traveszti-szerepben is debütált.
Wagner István / Táncművészet
