"Volt egy álmom: egy hatalmas könyvet olvastam, szépen formált betűk, ismeretlen nyelven. Hirtelen eggyé lettem a szöveggel, vizuális és egyben auditív jellé lett a szó, a mondat. Hanggá vált. Tudtam, hogy a kép egy gondolat, s a gondolat én vagyok: tér- és képélmény, tele érzetekkel. Olvastam, faltam a hangbetűket, melyek egyre inkább behúztak, majd belöktek egy vizuális térvilágba. Egyszerre láttam és hallottam a szavakban és mondatokban rejlő gondolatokat; körülöttem, alattam, fölöttem mindenütt szavak és a képeik jelentek meg. Ugyanazon dolgok hallatszottak és látszódtak is egyben. Majd a kép szöveggé lett, amit már nem értettem és éreztem. Összemosódtak a betűk, elveszítettem a kontaktusomat, nem láttam többé.
Ulixes. A betöltött pillanat-idő élménye, időmonológ. Szerepváltások, belső idő- és tudatkalandok.
Mindannyian vágyunk az időnkívüliségre. Te is! Ki így, ki úgy túrja magát bele. Az igazi történetek a tudatunkban jönnek létre, történet kiegészítő, szürreális effektekkel. A legfontosabb, hogy mit élsz át az időből és hogyan teszed azt. Az Ulixes az átélt idő személyen belüli szereplehetőségeivel foglalkozik, a zene és a kép nyelvén. Tudatopera, - opera alatt az egymufajúságot, a muvészeti mufajok összegző megjelenését értve.
A kérdés: benne vagy-e az Időben? Vagy kívüle létezel?"
Írta és rendezte:Ágens
Látványtervező képzőművész, videomovie:Tasnádi József
Ének: Ágens, Szent Efrém Bizánci Férfikar
Zenészek:
Jávorka Ádám brácsa
Stollár Xénia viola da gamb
Mogyoró Kornél percussion
Táncos:Négyesi Móni
Zene: Görög-bizánci énekek, Ágens, Stollár Xénia, Jávorka Ádám
Koreográfus, fényterv: Gergye Krisztián
Jelmeztervező:Béres Móni
Maszk:Károlyi Balázs
Hang:Boudny Ferenc
Fény:Hajas Attila
2005. november 9. 20 óra Trafó, Bemutató
Előzmények:
A Purcell piknolepszia c. előadásomban együtt dolgoztam Tasnádi József képzőmuvésszel, akit régen foglalkoztat az interaktív muvészet. Létrehozott egy elektronikus rendszert, melyben a hang kapcsolatba léphet a képpel, s fordítva. A jelet, a kapcsolatteremtés eszközét és módját ő határozza meg, a kapcsolatteremtés idejét és minőségét a hang.
A képzőművészeti tájban a hang (zene) nyitja meg a teret, bontja ki a képek rendjét és jelentését, s lép folyamatosan változó kapcsolatba velük. Bizonyos hangjelek bizonyos motivációkat jelentenek a kép számára, a kép is cselekszik.
A Tér
A csupasz tér mélyére két projektor az előadás egésze alatt fekete-fehér, állandó haladásban lévő szövegfolyamot vetít Mozgási sebessége Ágens hangjának következménye. A néző igényét arra, hogy e szövegek olvashatóvá váljanak, a megvalósuló látvány hol kielégíti, hol nem. A szövegfoszlányok mint emléknyomok jelennek meg a néző tudatában. A vásznakon az előadás gondolatkottája olvasható, mely a műalkotás, a mualkotás létrejöttének a körülményei és a befogadó viszonyát tekintve teljes egységében sohasem olvasható, hallható, soha nem kerül elő. A műből a művet létrehozó gondolat nem olvasható ki, csupán az adott tér- és időpillanatnak megfelelő vetületek, jel-töredékek foghatók fel. '
Ágens
