Harangozó Gyula decemberben Budapestre érkezett Opusz 1-es koreográfiája: a Hófehérke és a 7 törpe Erkel színházi előadássorozata kapcsán. Vajon az eltelt egy-két hónap alatt mi mindent lehetett megvalósítani azokból a kérésekből és tervekből, amelyek birtokában elvállalta a bécsi felkérést?
Jelenleg az általad vezetett első évad első harmadánál tartunk. Lehet-e már eredményekről beszámolni?
Természetesen. Bár mindenekelőtt a kiindulási helyzetről érdemes beszélni. Például arról, hogy mennyire mások voltak az elvárások, mint Budapesten, hisz mindkét bécsi együttes korábban egy-egy koreográfus kezében volt. És magától értetődik, hogy amikor koreográfusok vezetnek egy társulatot, akkor a saját szempontjaik szerint, a meglévő, vagy a leendő darabjaikhoz igyekeznek táncosokat szerződtetni.
Egy klasszikus repertoárnál ez pedig nem mindig válik be, mert a különböző tipusok, karakterek legtöbbször nem illenek bele a balettkarba. De globálisan nézve az európai helyzetet, úgy gondolom, pillanatnyilag sehol nincs igazán egy olyan koreográfus, mint egy Balanchine, Béjart, vagy Kylian, aki tényleg évtizedekig el tudta/tudja vinni úgy a saját társulatát, hogy az évről évre meg tudjon újulni önmagában, és mutasson valami érdekeset, újszerut a közönségnek. Manapság ez már nagyon nehéz, én legalábbis nem ismerek senkit. Bécsben viszont szerettek volna váltani, hogy változatosabb legyen az operaház repertoárja.
Gyakorlatilag a Staatsban nekem sokkal többszínu dolgot kell csinálnom, mint eddig, mert ez volt a kérés. Ebbe a konstellációba fér bele a Coppélia, s majd ebbe az Anyegin. Ezen kívül játsszuk a Nurejev-féle Hattyúk tavát, Zanella Diótörőjét, és a Vízkereszt, vagy amit akartok címu Shakespeare-témájú balettet Neumeiertől. A tavalyi Gyagilev-premier egyrészeseit szeptemberben még szintén játszottunk. Közben volt egy Giselle-sorozat, mert 50 éve ezzel nyitott a színház: ez volt a Staatsoperben az első balett. Ebben a szezonban már tehát hét Giselle-előadás ment, különböző vendégekkel.
Vendégmuvészként lépett fel benne Szergej Filin Moszkvából, Polina Szemjonova Berlinből, Alina Cojucaru és Johann Kobborg Londonból, Leonyid Szarafanov Szentpétervárról. Vendégmuvészként táncolta Myrthát Anna Tsygankova Budapestről. Az egész sorozat nagyon jó kritikát is kapott. S nemcsak az illusztris vendégek miatt, hanem elsősorban azért, mert a balettkar - ez volt a vélemény - ilyen jól sose dolgozott. Ennek az lehetett az oka, hogy gyakorlatilag, ugye, még ha a balettigazgató válogatja is a muvészeket, akkor is időbe telik, hogy belőlük egy összeforrott együttes váljon. De miután - ellentétben az elődeimmel - , én mégiscsak a klasszikus képzésu iskolából jöttem, ezért nekem sokkal egyszerubb volt bepróbáltatni egy balettkart, mint egy olyan valakinek, aki teljesen modern. Egyszóval az első és legfontosabb dolog, hogy az együttest igazgatói szemmel úgy kellett összeraknom, hogy a futó balettekhez is alkalmas legyen, viszont emellett még újabb feladatokat is el tudjon látni.
Úgy tudom, a frissen összevont két balett-társulat anyagilag független lett az anyaszínházaktól.
Igen, ez egy vadonatúj helyzet. A két társulatot valóban egyesítették. Az új neve: Ballett der Wiener Staatsoper und Volksoper. Óriási vívmány, hogy az idén már nem tartozunk se az opera, se a Volksoper igazgatása alá. Alakult egy vállalatocska, egy öttagú grémium vezetésével és gyakorlatilag anyagilag is én felelek az együttesért, ami szintén teljesen új dolog.
Ők bírálják el a te költségvetésedet?
Nem. Van egy gazdasági vezetőnk is, és neki kell leadnom a tervet, a jövő szezont illetően is, és negyedévenként az idei évad alakulásáról is be kell számolnom. Tehát hogy mire s mennyit költöttünk. Ebben a helyzetben viszont, amikor az ember gazdasági intézkedésekért felel, nagyon fontos, hogy a látogatottság megfelelő legyen. Számomra elsősorban a Staatsoper a fontos, mert a költségvetést gyakorlatilag ennek a bevételéből tudom teljesíteni. A Volksopernek nem annyira jó a látogatottsága, és ott túl sok bevételt sem tudok produkálni. Mégis, miután a társulat neve Ballett der Wiener Staatsoper und Volksoper, nem lehet csak a Staatsopert fejleszteni.
Ezek szerint a Volksoper repertoárján is változtatnod kellett és kell is folyamatosan.
Pontosan. Itt valósult meg az első premier novemberben attól az Ivan Cavallari-tól, aki majd jövő áprilisban az Anyegint tanítja be a Staatsoperben. Eközben a Volksoperben továbbra is játsszuk az Alice Csodaországban címu darabot, amelyben a társulat Volksoper-beli része táncol, csak a főszerepbe: a nyúl szerepébe állt be Delbó Balázs. Március 16-án a Volksoperben ismét premierre készülünk: a Nicht nur Mozart-ban - a két Kylian-Mozart-balett mellé Lukács András is koreografál egy részt a Volksoper tánckara számára, Myriam Naisy pedig hozza a Mokkát, amelyben esetleg keverni fogom a Volks és a Staats táncosait, de lesz saját szereposztás is.
Kaán Zsuzsa / TANCMUVESZET
