A Budapesti Őszi Fesztivál keretében a Trafó bemutatja:
Yasmeen Godder and the Bloody Bench Players:
Strawberry Cream and Gunpowder
Az izraeli táncos megmutatja, mennyire közönyössé váltunk a világban mindennapos borzalmakkal szemben. A koreográfus mozgásvilága továbbra is rendkívül izgalmas és kifinomult, ám ezúttal témaválasztásával elsősorban nem a belső lelki folyamatokat ábrázolja, hanem a szülőhazájában uralkodó politikai helyzetre reflektál - megdöbbentő és őszinte módon.
Az Eperkrém és puskapor meglepetéssel szolgálhat mindazoknak, akik a koreográfus korábbi, Trafóban is bemutatott munkáit (Hall, Two Playful Pink) ismerik. Ezúttal Godder a helyi háború, az izraeli-palesztin konfliktus képeit dekonstruálva egy (rém)álomszerű világot varázsol a színpadra. Olyan alternatív valóságot tár a közönség elé, melynek esztétikája megegyezik ugyan a valósággal, ám van benne egy új, személyes kötődés. Godder koreográfusi nyelvének védjegye ez a sajátos csavar, a torzítás rendkívüli érzékenységgel használt eszköze, mellyel ismerős, már-már megszokott szituációk, képek új dimenzióját képes felvillantani, gyakran sokkoló és zavarba ejtő módon.
Ez történik az Eperkrém és puskapor-ban: a táncosok minimál díszletben, élő gitárzenére (Avi Belleli) dolgozva jelenítik meg sorra a médiából jól ismert erőszak és borzalom képeit. A társulat célja azoknak a groteszk és megdöbbentő jeleneteknek a megelevenítése, melyek gyakorlatilag elválaszthatatlanok a mindennapi élettől, nemcsak Izraelben, hanem bárhol a világon, és addig-addig ismétlődnek vég nélkül a híradókban és az újságok hasábjain, míg végül az embereket hidegen hagyják. Ez ellen az érzéketlenség és bénultság ellen irányul a darab, mely egyfajta lokális mitológiaként tekint a helyi konfliktus képeire és megkísérli a kétdimenziós képregényszerű jelenetsorokat egy háromdimenziós világban elhelyezni.
Egyes kritikusok szerint az Eperkrém és puskapor az első izraeli táncdarab, mely közhelyektől mentesen képes a politikai helyzetről "beszélni" a mozdulatok nyelvén. Godder drámai és néha fájdalmasan elnyújtott állóképek segítségével bontja ki a megszállás, a megaláztatás, az erőszak és az elnyomás témáit, megteremtve a tőle megszokott fantáziában gazdag asszociatív világot. Munkájával arra kényszeríti az izraeli táncot, hogy újradefiniálja az érzékenyég és a témák határvonalait, sőt még a földrajzi határokat is, melyek keretében dolgozik. Maga a cím is azt a két végletet szemlélteti, melynek ismeretében távozik majd a néző és melyet sem az alkotók, sem a közönség nem tudnak többé elfelejteni.
A darabhoz az előadók is alkotótársakként járultak hozzá. A hét kiváló táncos közül nem egy olyan neves társulatoknál táncolt, mint a Batsheva, illetve közöttük szerepel a fantasztikus tehetségű Iris Erez, akit a "Two Playful Pink"-ben Godder partnereként ismerhetett meg a közönség. A koreográfus munkája az elmúlt években egyre ismertebbé vált Európa-szerte, olyan neves fesztiválokra és színházakba kapott meghívást, mint a Hebbel Theatre (Berlin), Whitney Museum (New York), Belgrade Dance Festival, Uzes Danse Festival (Franciaország), Tanzhaus NRW (Düsseldorf), stb.
Yasmeen Godder
Az Izraelben élő és alkotó Yasmeen Godder New Yorkban kezdte a pályáját és jelenleg a fiatal koreográfusi generáció egyik legígéretesebb tehetségének számít. Immáron harmadszor lép fel a Trafóban, ahol 2003. márciusában mutatkozott be "Hall" című koreográfiájával, majd 2005. februárjában "Two Playful Pink" című duettjével lépett színpadra. Ezúttal legújabb darabját láthatja a magyar közönség, melyet nem kis várakozás előzött meg 2004. novemberi premierje előtt és mellyel azóta Európa jelentős színpadain fellépett a társulat.
Az izraeli kortárs tánc a Batsheva és a Kibbutzi társulatok révén szerzett hírnevet magának. A drámai jelenetekkel tűzdelt, néha igen lírai betétekkel színesített, a táncosoktól nemcsak magas technikai tudást, hanem komoly fizikai erőt is megkövetelő darabok sajátos hangulatot árasztanak.
Emellett azonban egy új generáció nőtt fel, mely teljesen más művészeti tapasztalatokra és életérzésre támaszkodik. Ide tartozik a 2001. őszén a Trafóban nagy sikerrel bemutatkozó Inbal Pinto és csapata, és Yasmeen Godder is. Míg Pinto gyakran támaszkodik színházi elemekre, addig Godder kizárólagosan táncban gondolkodik. Nemcsak a generációs különbség, de női mivolta is megkülönbözteti a nagy öregek művészetétől, egy pszichologizálóbb, a belső lelki folyamatokat előtérbe helyező mozgásvilágot hoz létre. E jellegzetes táncnyelv segítségével vizsgál különféle szituációkat és élethelyzeteket, melyekben az emberi kapcsolatok és a magány a leglecsupaszítottabb formájukban kerülnek bemutatásra. Ezzel egyidejűleg a szerepjátékok egész sorát is felvonultatja, hisz koreográfiáiban a test legbensőbb impulzusait a bevett társadalmi megnyilvánulási formákkal való állandó konfrontációjában, együtthatásában szemlélteti.
2005. október 18-19. 20h Trafó KMH
Eperkrém és Puskapor (80 perc)
Koreográfia: Yasmeen Godder
Művészeti tanácsadó: Itzik Giuli
Alkotók/előadók: Iris Erez, Kama Kolton, Asher Lev, Yossi Berg, Inbal Yaacobi, Maya Weinberg, Arkadi Zaides
Élő zene: Avi Belleli
Színpadterv: Gal Weinstein
Fény: Jackie Shemesh
Jelmez: Alon Rodeh
Fotó: Tamar Lamm
A darab a The Lab (Jeruzsálem) megbízásából készült.
A turnét az Izraeli Külügyminisztérium Kulturális és Tudományos Osztálya támogatja.
