Zsúfolt táncrend

A Millenárisban és környékén tartott, háromnapos, ingyenes Fringe a maga tizenhat helyszínes, non-stop kultúrdömpingjével tökéletesen alkalmas arra, hogy megnézzük régi kedvenceinket, beújítsunk frisseket, és mellesleg könnyed erőnléti gyakorlatot végezzünk a nyári fesztiválokhoz, bár a Fringe azért persze úri mulatság a Volthoz vagy a Szigethez képest.

 

Nézzünk körül - a szabadon értelmezett - táncfronton: mi az, amit semmiképp nem érdemes kihagyni. Glass Ben és az offline:ontheater a tavalyi Fringe egyik nagy befutója volt, a magasban zajló, rettenthetetlen újcirkusz produkció látványába sokunknak sajdult bele a nyaka és a szíve. Idén a Pflokk című előadással érkeznek. Hogy műfajilag mi lesz, azt nem érdemes találgatni, nyilván egy kis cirkusz, egy kis tánc és némi kiszámíthatatlanság, annyi a biztos csupán, hogy perpetuum mobile készítésére törnek.

 

Oleg Zsukovszkij, a Derevo és az Ache volt kiválósága is tiszteletét teszi a Fringe-en, a La Pushkin Tetr nevezetű formációval, egy (feltehetően mozgásgazdag) Shakespeare-átirattal. Ha minden jól megy, igazi orosz rulettre számíthatunk. Nina Umniakov Kicsi Saloméjében változatos kis triumvirátus készülődik: Venekei Mariann az Operaház táncosnője, Szabó Domokos leginkább a Stúdió K-ból, vagy Hajdu Szabolcs filmjeiből lehet ismerős, Elek Ferenc meg katonás színész, viszont táncosként is bármikor be lehet dobni, legutóbb Bozsik Yvette találta meg főszereplőnek a Playgroundban.

 

Bónusz: a teret Terebessy Tóbiás tervezte a Medence Csoportból, a jelmezeket pedig Szűcs Edit. Juhász Kata és Café de la Danse már végigrazziázta a város kávézóit, de ha valaki véletlenül még nem futott volna bele Gergely Attila extrovertált takarítónőjébe, Nagy Andrea kecses balerinabábujába, Juhász Kata dívájába és a többiekbe, itt az idő, most mindenki szabad egy kávéra.

 

Kifejezetten izgalmasnak tűnik a 2nő, Blaskó Borbála és Kulcsár Vajda Enikő szólója, és az is várható, hogy egy másik női kettős is, Ladjánszki Márta és Hód Adrienn (mindketten a kísérletező kedvű koreográfusok gyöngyei), kitesznek majd magukért a shelter_menedék című előadásban. Máthé Gabriella koreográfus mellé a Mozdulatművészeti Stúdióból új arcok érkeztek, Pethes Ágnes és Keszei Barbara, akik olyan felhőtlen címeket választottak előadásaiknak, mint Plüss Odüsszeia vagy a Vera Chytilovát idéző Százszorszépek. Persze ez már nem kunszt azoktól, akik azzal nyitnak, hogy Az én pliém relevé.

 

Biztosan érdemes megnézni a Konyhaszertornát is, a négy pszichológusnőből álló Másodállás társulat mozgásszínházi etűdjeit, hátha ismerős és komfortos háztartás- és lélekgimnasztikával állnak elő a szereplők. A társulat egyik tagja, Simon Judit különben egy Fehér Ferenccel közös darabban, a Sirzamanzében is felbukkan, kettősük női- és férfi kapcsolatformák teljes repertoárját vonultatja fel intim hangulatú állapotrajzokban. A Gangaray Táncszínház Gangaray mese című darabja Hámor Józseffel és Nagy Csillával ismét egy párkapcsolati táncdarab, ámbár jóval könnyedebb az előbb említettnél, mégis, annyi frissesség és báj van benne, hogy ha a kortárstánctól általában menekülő barátainkat készülünk szórakoztatni, ez a megfelelő előadás. És ha már Hámor József, akkor jöjjön a fiatal táncosok keltetőállomásaként működő MU Terminál, amely egy Fejes Ádám-darabot, a Nyolcan terítéken című koreográfiát tálalja fel nekünk. Esetleg egy másik táncintézmény, a Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola tudja csak megszorongatni őket, melynek tanítványai Kulcsár Noémi és Bakó Tamás műveivel, a White can trance, a Gyermek az időben és az Angyalhaj című koreográfiával készülnek.

 

A kortárstáncra azért érdemes fókuszálni, mert flamencóból, hastáncból, formációs táncokból, skót néptáncból, showtáncból, sztepptáncból vagy éppen tűzzsonglőrökből biztosan rengetegbe belefutunk majd, a lelkes amatőröktől a versenytáncosokig: csak győzzük.

 

Vadásszunk a jókra, biztassuk a tehetségeseket és nyugodt szívvel hagyjuk ott az unalmasakat: ne felejtsük, tizenhat színpad van, és a Fringe lényege, hogy mindig van másik.