A tárlat középpontjában Vértes Marcell 1925-ben készült, Dancing című, 12 lapból álló litografált albuma áll. A mozgalmas rajzok a párizsi éjszakai élet jellegzetes alakjait, egy est eseményeit ábrázolják a megérkezéstől a takarításig. Vértestől nem állt távol a szarkazmus és a társadalmi kérdések iránti érzékenység sem: az összebújva táncoló párok mellett éppúgy feltűnnek a gazdáikat a mulatóba is elkísérő kutyák, mint a bár takarítónője. A kiállítás először mutatja be teljes egészében a korszak magyar művészetének ezt az egyedülálló, óriási sikert arató sorozatát.
Vértes Marcell 1920-ban Bécsbe emigrált, majd 1922-ben Párizsba költözött. Könyv- és újságillusztrátorként kereste a kenyerét, stílusa közel állt a legendás Toulouse-Lautrecéhez. Virtuóz rajzai gyorsan meghódították a közönséget, a Vanity Fair, a Vogue, az Esquire illusztrátora és híres festő lett Amerikában is. 1940-ben New Yorkba menekült, a háború után visszatért Európába. Befutott művészként éppen a francia festőóriás, Toulouse-Lautrec életéről szóló film, a Moulin Rouge látvány- és jelmeztervezéséért nyert két Oscar-díjat 1951-ben. Szülőhazájában, Budapesten 1956-ban a Műcsarnokban rendeztek számára életmű-kiállítást. Ennek alkalmából közel száz művét adományozta a Magyar Nemzeti Galériának.
Vértes rajzai mellé két másik magyar alkotó, Vadász Miklós és Vaszary János szintén a párizsi éjszakai élet által ihletett alkotásait válogatták a kurátorok.
Vaszary János 1925-ben közel hatvanévesen, már sokadszor érkezett a francia fővárosba új impulzusokért. Éjjel-nappal az utcákat rótta, és minden számára izgalmas karaktert, mozdulatot, színt megörökített. Megragadta a mulatók, bárok forgataga, elbűvölték a különleges előadások. Finom színfoltjai, jellegzetes vékony vonalai könnyed stílusban idézik meg a korszak jellegzetes nőalakjait.
Vadász Miklós pályája rengeteg hasonlóságot mutat Vértes Marcellével.
Ő is újságrajzolóként kezdte, és Párizsba kiköltözve ugyanazoknak a lapoknak dolgozott, mint Vértes. A korabeli magyar tudósítások mint Toulouse-Lautrec utódait emlegették őket. „Csak közvetlenül az élet előtt állva dolgozik” – írták 1912-es gyűjteményes budapesti kiállításának katalógusában. Testvére, a mérnök István az ő ötlete alapján fejlesztette ki a hordozható zsebgramofont, amelyet az emlékére Mikiphonnak nevezett el. A korszakban rendkívül népszerű zsebgramofon a kiállításon is megtekinthető.
Az 1920-as évek hangulatának érzékletes bemutatását filmhíradórészletekkel és korabeli zenékkel gazdagítják.
A Dancing 1925 című kamarakiállítás anyaga jól illeszkedik az Art deco Budapest című kiállítás Éjszakai élet szekciójához, kurátorai Csizmadia Krisztina és Drienyovszki Zsófia. Augusztus 28-ig látogatható a Magyar Nemzeti Galériában.
A képek a szerző felvételei.
