A Szíriában született Bahget Iskander, aki ötven éve érkezett második hazájába, Magyarországra, most hetvenöt éves. A művész 1968 óta foglalkozik fényképezéssel, és közel 300 alkalommal állította ki képeit egyéni tárlatokon, sokszor külföldön. Főként fekete-fehér szociofotói, portréi, a sivatagi világgal kapcsolatos tájképei, illetve a magyar irodalom és képzőművészet több jeles képviselőjéről készült fotográfiái ismertek. Szorosan kötődik a Forrás című folyóirathoz. Magyarország hírnevét öregbíti a világ minden táján. Elismeréseinek száma meghaladja a százat: kiérdemelte többek között a Magyar Érdemrend Lovag-, majd Tisztikeresztjét, valamint a Bács-Kiskun megyei Prima-díjat és a ?hírös város? Pro Urbe-díját is.
Bahget Iskander nagy bajban lehetett. Sokat gyötrődhetett, hogy sokezernyi képéből melyiket hagyja ki az életmű-kiállításáról. ?Rengeteg képet összeválogattam, és aztán fájó szívvel sokat haza is hoztam a Cifrapalotából, mert rájöttem, egyszerűen nem lenne hely annyinak, amennyit én szeretnék kifüggeszteni. Nehéz dolog ez, mert mindegyik nagyon kedves számomra, mindegyikhez emlék fűz. De kompromisszumot kellett kötnöm magammal a tekintetben, hogy mit mutassak meg a közönségnek. Úgy gondoltam, hogy öt témakör lesz, így szépen elkülönülnek egymástól? ? mondja Iskander.
Életművének bemutatása széleskörű érdeklődésre tart számot, melyben együtt láthatók fekete-fehér szociofotói, portréi, a sivatagi világot és a magyar tanyavilágok ábrázoló tájképei, illetve a magyar irodalom jeles alkotóiról készült fotói. Az anyaságot, mint a nő életének legkülönlegesebb, szinte transzcendens vonásokat hordozó időszakát, a várandósságot dolgozza fel mély odafigyeléssel, megértéssel, és az életet hordozó anya iránti teljes tisztelettel. Munkáiban törekszik a technikai és művészi tökéletességre, kitartó türelemmel fotóz különböző időjárási körülmények és fényviszonyok között egy-egy tárgyat vagy tájat, de kiváló érzékkel vesz észre megörökítésre érdemes pillanatokat. Fotói esztétikai élményt és lelki útravalót adnak a befogadónak. Munkássága hidat képez nyelvek, kultúrák, emberek között, és ennek a mai világban nagy jelentősége van.
?Számomra megtiszteltetés, hogy tíz évig fényképezhettem gyermeket váró édesanyákat. Korábban ez tabutéma volt, de szerettem volna megmutatni a legszebb pillanatait ennek a kilenc hónapnak: a meghittséget, az aggódást, a várakozást, az örömöt. A magyar tanyákon élő emberek, a szociofotók is meghatározó részei munkásságomnak. Több mint negyven éve fényképeztem le az akkor még kicsi lányomat egy tanya előtt, virágcsokorral a kezében. A gyermek a jövőt, a virág a reményt jelképezte számomra. Egy marék világ ? ez lett a kép címe. Most, az internet birodalmában rájöhetünk, átvitt értelemben tényleg egy marék a világ, nagyon összeszűkült, de legalábbis megváltozott.?
A többször irodalmi Nobel-díjra jelölt szíriai költő, Adonis így jellemezte a művész munkásságát: ?Bahget Iskander a fotóművészetben nemcsak egyszerűen a látás, hanem a tudás képviselője is. Kíváncsiság jellemzi, melynek segítségével megmutatja a megszokott dolgok újszerű elemeit. A közelségből a távolságot emeli ki, a vízszintesből következtet a merőlegesre. Amikor egy-egy alkotását nézzük, azon tűnődünk, hogy talán álmot látunk. Hol kezdődik a képzelet és hol fejeződik be a valóság? ? kérdezzük. A láthatót dédelgetve leplezi le a rejtőzködő dolgokat. Munkái az idő szívével együtt dobbannak az örökkévalóságban.?
Bizton kijelenthető, hogy Bahget Iskandernek kedvezett a sors. Ott lehetett például 1979-ben Lakiteleken, a fiatal írók találkozóján, ahol fényképezhette Illyés Gyulát, a magyar irodalom mítoszi alakját. Történelmi felvételeket készített, aztán később számos híres alkotót kaphatott lencsevégre. ?Büszke vagyok, hogy élőben láttam és kezet fogtam Illyés Gyulával, Sütő Andrással, Kányádi Sándorral, Esterházy Péterrel, Juhász Ferenccel. Itt járt nálam, hetényegyházi házamban nemegyszer Faludy György. Nekem ez a vagyonom, amire büszke vagyok. A magyartudás nekem nagyon-nagyon fontos. A magyar kultúra, a magyar mentalitás fantasztikusan hatott rám, és én hálás vagyok ezért. Mindig azt mondom, hogy ha építeni tudok egy kis hidat a kultúrák között, akkor már nem volt hiábavaló az életem.?
Bahget Iskandernek lakóhelyén állandó kiállítása van, amelynek címe: Ötven éve itthon? ?Amikor Magyarországra jöttem, nem terveztem, hogy maradok. Vissza akartam menni segíteni azoknak, akiknek nem volt lehetőségük eljönni Szíriából, és tanulni, mint nekem. Magyarországon mindenütt szívesen fogadtak, azt is mondhatom: itthon vagyok. Magaménak érzem ezt a kultúrát. Azért szeretem ezt az országot, mert én választottam. Az pedig csodálatos, hogy Kodály városában telepedtem le.?
Bahget Iskandert végtelenül szerény és önzetlen embernek ismeri környezete. Olyan embernek, aki mindent feláldoz a barátságért, a családért és a művészetéért. ?Az biztos, hogy én soha nem valami ellen, hanem valamiért aggódom. Akkor is, amikor azt mondom, hogy manapság csak az boldogul a kultúrában, akinek van keresztapja. Én a művészettel foglalkozom, a fotózással, nem pedig a reklámmal. Nem tudom eladni magam, de nem is akarom. Senkinél sem fogok kéretlenül kopogtatni. Úgy vélem, nem a szöveg számít, hanem az, hogy ki mit tett le az asztalra. Én mindenemet a munkásságomra tettem fel, pedig ez sokszor nem hozott pénzt. Nem is lettem belőle gazdag. Örültem, hogy építettem Magyarország imázsát olyan helyeken, ahol hitelem van.?
