Bartl-képek a Barabás Villa Galériában

Képző

A Hegyvidék Galéria illetve a hozzá tartozó Barabás Galéria 1998-ban azzal a céllal alakult, hogy a XII. kerületben, a Hegyvidéken egykor itt és a jelenleg ott alkotó művészek bemutatkozhassanak a kerület, a főváros közönsége előtt. A legújabb tárlat Bartl József képeiből válogat, mégpedig magángyűjtemények darabjait tárja a közönség elé. A kiállítás március 20-án nyitja meg kapuit, és április 13-áig látogatható. ?Bartl József tavaly töltötte be 80. életévét, a kiállítás apropóját ez adta. A tárlat azért is különleges, mert a magángyűjteményben szereplő képeket ritkán láthatja a közönség. A teljesség igénye nélkül megemlíteném a Levendel gyűjteményt, Bélai György, Haraszty István, Báthory László, Bayer Ilona, Lugosi Lugo László gyűjteményét? ? mondta el a Kultúra.hu-nak Hatás Emese a Hegyvidéki Galéria rendezvény szervezője.

A tárlatban április 8-án különleges programmal várják az érdeklődőket: a könyvbemutató és dokumentumfilm-vetítés mellett Bayer Ilona televíziós újságíró a kiállított képek kapcsán műgyűjtőkkel beszélget. "A Pauker Collection kiadásában 2012-ben megjelent egy könyv, a címe: a címe: Bartl József JEL/KÉP, ennek lesz bemutatója a kiállítás kísérőrendezvényeként" - jegyezte meg Hatás Emese.

 

?Bartl József a népművészet motívumvilágának felfedezésével és az egyedi képalkotás egybefonódásával új jelképi rendet teremtett: a megmerevedett kultikus formák újraértékelésében talán egy valódi tartalommal telítődő, modern szemléletű művészet megteremtésének lehetősége rejlik? ? írja Józsa Kitty művészettörténész, aki a kiállítás megnyitóján mutatja be Bartl József munkásságát.

 

Bartl József 1932-ben született Soroksáron, 1959-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán Bernáth Aurél és Pap Gyula tanítványaként, ettől kezdve rendszeresen kiállít a mai napig. Utazásai során tanulmányozta a német, a francia, az orosz és a lengyel festészeti hagyományt, járt a Szovjetunióban és Csehszlovákiában is. Korai alkotói periódusában (1950-60-as évek) a poszt-nagybányai örökségből táplálkozva festett, majd miután 1972-ben Szentendrére költözött megtalálta új formanyelvét.