Bohus Zoltán 1941. december 21-én született Endrődön, 1966-ban szerzett diplomát a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítő-festő szakán. Ezt követően önálló művészként dolgozott, emellett a Magyar Iparművészeti Főiskolán, majd egyetemen, később a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanított, ahol 1993?1996 között a szilikát tanszék tanszékvezetője, 1996?2010 között pedig az üveg szak vezetője volt. Pályája elején zománc- és ötvösművészettel foglalkozott, szobrászati alkotótelepeken dolgozott, később érdeklődése az üvegművészet felé fordult. Művei az úgynevezett hideg üveg ragasztott, csiszolt, polírozott technikájával létrehozott képzőművészeti alkotások, melyekben a tér, a fény és az üveg kapcsolatait elemzi. Különleges technikájával a nemzetközi üvegművészetben is figyelmet keltett.
Alkotásai rendszeresen szerepeltek külföldi kiállításokon, műveit a világ rangos iparművészeti gyűjteményei vásárolták meg. Művészetére több irányzat: a strukturalizmus, az op-art, a minimal art és a konceptualizmus is hatott. Bohus Zoltán megújította a magyarországi és nemzetközi plasztikai formanyelvet. Köztéri alkotásai közül az egyik legismertebb az 1974-ben készült, egykori nemzetközi vasúti jegyiroda krómacél domborműve a budapesti Nagymező utcában. Művészetét számos hazai és nemzetközi díjjal jutalmazták: 1984-ben Munkácsy Mihály-díjat, 1991-ben a pécsi kisplasztikai biennále nagydíját, 1997-ben a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze kitüntetést vehette át. Bohus Zoltán 2012-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt. Az alkotó 2014-ben kapta meg a Kossuth-díjat, ugyanabban az évben pedig a nemzet művészévé választották. Az elhunytat az Emberi Erőforrások Minisztériuma a családdal egyetértésben saját halottjává nyilvánítja.
Fotó: hirado.hu
