A Várfok Project Room kiállítása a Fotóhónap 2012 fotófesztivál hivatalos programjához kapcsolódva ismét a fotográfia műfaját állítja előtérbe egy, a nemzetközi színtéren is elismert magyar fotográfus, Dezső Tamás személyében.
Dezső Tamás munkáit Magyarországon viszonylag ritkán lehet látni, akkor is főleg csoportos kiállítások keretében. Ezért is talán a szakmai berkeken kívül kevéssé ismert a köztudat számára, hogy egy olyan kimagasló alkotót köszönthetünk, aki a világ legrangosabb fotómegmérettetésein, nemzetközi versenyein egyremásra gyűjti be a díjakat, döntős helyezéseket és szakmai elismeréseket. Így például idén elnyerte a nevesNew York-i fotómagazin, a PDN Curator díját fotóesszé kategóriában, az egyik vezető nemzetközi fotódíj, a Prix Pictet (tiszteletbeli elnöke: Kofi Annan) egyik jelöltje volt és nevét ott találjuk a szintén elsőrangú Leica Oscar Barnack Award döntősei között. 2011-ben ? lett a Santa Fében tizenhatodszorra kiosztottCenter Award díjának nyertese, valamint a JCE ? Jeune Création Européenne nagydíját is átvehette. A díjak mellett a világ számos rangos fotókiállításán, vásárán (Paris Photo, Expo Chicago, AIPAD New York, New York Photo Festival) kiállít San Franciscó-i galériájának, a Robert Koch Gallery-nek köszönhetően. Fotói rendszeresen jelennek meg világvezető magazinokban (TIME, The New York Times, National Geographic, GEO, Le Monde Magazine, The Sunday Times, PDN, Ojo de Pez, HotShoe, The British Journal of Photography, stb.).
Dezső Tamás munkái fotóesszékben bomlanak ki, 2004 óta járja hol Magyarország, hol a környező posztkommunista régiók eldugott helyszíneit és dokumentál. Megörökíti az embereket, tájakat, a letűntrendszer romjait, elénk tárja az erőltetett iparosítás visszásságait, élet- és környezetidegen voltát. Egyfajtatársadalom megújító szándék vezérli. Ez érzékelhető a Várfok Project Roomban bemutatandó, legújabbromániai képein is. Az ábrázolt hétköznapok kibillennek a valós térből és időből, távlatot kapnak és egyetemes értékek hordozóivá válnak. Ebben rejlik Dezső Tamás alkotói ereje, hogy képes meglátni alátszólag teljesen jelentéktelen, omladozó gyárépületben a formai szépséget, a koszos szeméthalomnak a felette szálló madársereg általi színabsztrakcióját, a hétköznapi kérges arcú parasztasszonyban a Madonna lágyságát.
?Szellemi hagyomány és fizikai örökség egyszerre bomlik Romániában: az apró falvakban, néhány háznyi közösségekben őrzött, több száz évre visszanyúló hagyományokat és a történelemmé szervesült kommunista időszak erőszakolt iparosításának bástyáit egyaránt kikezdi az idő. A felejtés rezervátumaiban élők generációktól örökölt alázattal olvadnak be a természetbe, a természetközelség evidens egyenrangúságában élik a modernizáció sürgette végnapjaikat, és besegítve az időnek, szorgosan bontják vissza környezetük abszurd helyszíneit. A szegénység rozoga szekerein termeszek módjára hordják el betonrengetegek darabkáit, szálkázzák ki egykori gyármonstrumok, erőművek, kohók vasbeton vázait, bontják az egykori erőltetett modernizáció díszletté rozsdásodott emlékhelyeit. A kívülről érkező szeme láttára, visszafordíthatatlanul enyésző világ jeleneteit, a régió legkeményebb diktatúráját túlélő balkáni ország átalakulását egy éve kezdtem fényképezni. A még éppen elmenthető miliő megörökítésekor az általános tendencia és a személyes történetek párhuzamát vizsgálom: amint az elmúlásban kirajzolódik a szimbolikus sorsokká sűrűsödő, megtörhetetlen humánum.?
Dezső Tamás
Ábrázolhatnak a jelenetek temetést, szegény sorsú, nyomorban élő embereket, elpusztított falvakat, mégsem a tragédia érzete keríti elsősorban hatalmába a nézőt. Sokkal inkább a mérhetetlen precizitással készült kompozíciók letisztult festőisége, nemes esztétikája hat rá és olyan érzések, benyomások szabadulnak fel benne, melyek immár a metafizika síkján értelmezhetők.
A kiállítás november 24-ig látogatható.
(Forrás, fotó: varfok-galeria.hu)
