Deim Pál 1932. június 29-én született Szentendrén, tanulmányait 1958 és 1963 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta. Mesterének tekintette Vajda Lajost, Gadányi Jenőt és Barcsay Jenőt. Moszkvai és leningrádi útján, 1960-ban ismerte meg a modern művészet klasszikusait, mint például Picasso és Matisse művészetét, 1967-es brüsszeli és párizsi tartózkodásakor pedig a kortárs művészetet. Az 1968-ban, a macedón prilepi művésztelepen készült sorozata meghatározta életműve későbbi alakulását. Művei szorosan kapcsolódnak a szentendrei festészet klasszikus hagyományaihoz. A festés mellett 1971 óta szobrászattal is foglalkozott: 1993-ban, Győrben állították fel Golgota című szobrát. A neves magángyűjtők 1974-es műcsarnoki kiállítása óta vásárolják műveit.
Művészete a szentendrei festészet klasszikus hagyományainak szerves folytatása. Első képei ? tájak, figurák ? lírai hangvételűek, az érzékeny festőiség olvasható ki belőlük. Képeinek fő motívuma 1968-tól az idolként megjelenő emberi alak, a test arányait és körvonalait követő bábu. Művészetének újabb fordulata az 1980-as évek közepén következik be, amikortól képein a szenvedély a szenvedéssel olvad egybe. Megváltozik festésmódja is: szaggatott ecsetvonások, erős színek válnak jellemzővé.
Halála pótolhatatlan veszteség a szentendrei és a magyar művészeti élet számára.
