A 300 évig gyűjtetett, 3 nap alatt elveszett elnevezésű időszaki tárlat az 1919. március 21-én kikiáltott Tanácsköztársaság azon eseményeit idézi fel, amikor nemcsak földeket, gyárakat, kisüzemeket államosítottak, hanem rengeteg műkincset is elvettek tulajdonosaiktól. A várban 1919. április 1-jén jelentek meg Sopron és Sopron vármegye direktóriumának tagjai, akik az évszázadok óta egységben őrzött műkincsek egy részét lefoglalták, és Magyarországra vitték.
A több száz műtárgyból álló, felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény, amelynek nagy részét aranyból készült ötvösművek, drágaköves ékszerek és textíliák alkotnak, azóta sem került vissza a várba. A műtárgyegyüttes egyes részeit ma Magyarország különböző helyszínein őrzik, a széles nyilvánosság előtti bemutatásuk, valamint kutathatóságuk nem, vagy csak nagyon korlátozott mértékben biztosított.
Az október 31-ig látható tárlat képeken és infógrafikákon idézi meg a Tanácsköztársaság korszakát, bemutatja a magántulajdonban lévő műkincsek lefoglalási gyakorlatát, és látható a fraknói kincs néven ismert gyűjtemény több darabja is, egyebek mellett azoknak a műkincseknek a míves tokjai, amelyeket száz éve katonai kísérettel szállítottak Magyarországra. A tokokhoz tartozó műtárgyakat digitális formában mutatják be.
A megnyitón Ottrubay István, az Esterházy Magánalapítvány igazgatótanácsának tagja arról beszélt, hogy a vár kincseskamrájában az üresen maradt tárolók és a tárgyak bőrtokjai jelzik az elhurcolt műtárgyak hiányát, és demonstrálják a műtárgyegyüttes szétszakítottságát.
A műtárgyakat az akkori tulajdonos, Esterházy Pál herceg akarata ellenére vitték el.
A gyűjteményt őrző budapesti Iparművészeti Múzeum akkori igazgatója Esterházy Pállal kötött letéti szerződést 1923-ban. A második világháború és a kommunista diktatúra azonban újabb fordulatokat hozott. Az Esterházy Magánalapítvány szerint a műkincsegyüttes jogi helyzetének rendeződése nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy a gyűjtemény méltó körülmények között, a maga teljességében a nagyközönség és a tudományos kutatás számára ismét hozzáférhetővé váljon.
A magánalapítvány feladata a kulturális javak megőrzése, azok kutathatóságának és bemutatásának biztosítása. Ezért törekszik az egyes gyűjteményi részek jogi egységének helyreállítására, tiszteletben tartva a műtárgyak magyarországi védettségét.
