A reneszánsz adottságú és kivételes tehetségű alkotó a filmkészítések közötti kényszerű szünetekben elsősorban képzőművészként tartotta fenn magát, kiemelkedő kvalitású illusztrációkat és könyvborító terveket készített. Ezekből a munkákból válogat a tárlat.
A kiállítás megnyitóján jelen voltak az alapítók, Huszárik Kata és Nagy Anna színművésznő is. Szalay Ákos, az alapítvány kuratóriumának elnöke moderálta az eseményt, ismertette az Alapítvány célkitűzéseit, beszélt Huszárik Zoltán munkásságáról is. Fábri István, Csömör Nagyközség polgármestere elmondta, hogy a település számára nagy öröm a filmtörténeti kuriózumként is értelmezhető kiállítás befogadása.
Megnyitó beszédében dr. Rácz Anna, az alapítvány kuratóriumának tagja elmondta: Huszárik Zoltán azon nagy és kiváló művészeink egyike, akik minden generáció számára képesek maradandót nyújtani. Szerinte ugyanis Huszárik művészete olyannyira élő még ma is, hogy a mindennapjaink részét képezi.
Állítása alátámasztásaként találkozásokról beszélt, amelyek Huszárik Zoltán és közötte estek meg, annak ellenére, hogy személyesen nem ismerhette a művészt. Véleménye szerint mindannyiunknak része lehet hasonló találkozásokban: ha nyitott szemmel járunk a világban, Huszárik Zoltán szembejön. Ilyenkor mindig emlékeztet vagy felhívja a figyelmet valamire, tanít és segít, hogy jobban érthessük mindazt, amit ő a művészetével el akart mondani, át akart adni.
Rácz Anna felsorolta azokat a konkrét eseteket, melyek során az elmúlt hónapokban találkozott Huszárikkal. Elsőként egy olvasmányélményét idézte fel. Máté Gábor Színházi naplók című könyvét olvasva a Szindbád kertje című darabbal kapcsolatosan jutott eszébe a filmrendező.
Majd a Várkert Bazárban járva, a Párizsban rendkívül sikeres festőművészi karriert befutott Csernus Tibor kiállításán a kurátor egyik ismertetőjében olvasott a Csernus ecsetkezelése és Huszárik idősíkokról való felfogása közötti párhuzamról. Értelmezésében Huszárik művészetét nem lehet kizárólag a filmművészet vagy a képzőművészet keretein belül értelmezni. Ő átfogóbban gondolkodott, széles látókörrel rendelkezett, és művészete megengedi az átjárást a különböző műfajok között.
Egy másik alkalommal, a fogorvosi váróban a Kieselbach Galéria A 121 legszebb magyar festmény című kiadványa került Rácz Anna kezébe, melyben neves magyar művész-személyiségeket kértek fel arra, hogy nevezzék meg, szerintük melyik a legszebb magyar festmény, és indokolják is a választásukat. Sára Sándor filmrendező Rippl-Rónay József Párizsi enteriőr című festményét választotta. Mellette egy idézet szerepelt a Szindbádból, abból a jelenetből, melyben Florentina lelkesen üdvözli Szindbádot: "Szindbád?! Istenem, hát visszajött! Tíz évig váratott magára, pihenjen meg." Rácz Anna emlékeztetett a film felejthetetlen szépséggel filmezett jelenetére, melynek helyszínét valóban felidézte a festményen látható szobabelső.
Aztán egy televíziós műsort említett, egy a nemrégiben elhunyt Andy Vajnával készült riportfilmet, melyben életéről, munkásságáról vallott. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért ezt a szakmát választotta, miért épp a film lett élete meghatározója, így válaszolt: "Szerettem volna hagyni egy lábnyomot.? Ez egy Huszárik Zoltántól származó fontos idézet az élet értelméről: ?Az ember legalább egy lábnyomot akar hagyni maga után, nem többet." 1981-ben, egy riporter kérdésére válaszolta ezt, aki arról faggatta, hogy nem csábítja-e a halhatatlanság. Ez a mondat áll domonyi szülőházára kihelyezett emléktáblán is. Rácz Anna szerint az, hogy most egy másik filmes személyiség szájából hangzottak el ezek a szavak, bizonyítja, hogy Huszárik szelleme itt él közöttünk, és filmes generációk sorának ad megszívlelendő gondolatokat.
Végül egy étteremben való találkozást is megemlített, amikor egy olasz ételt, az insalata piacerét rendelt.s amelyről Huszárik egyik neves rövidfilmje, az A piacere jutott eszébe. A cím azt jelenti: tetszés szerint. Huszárik utolsó rövidfilmje ez, amely bár a halálról szól, nem hiányzik belőle az irónia, az önirónia sem.
Gelencsér Gábor filmesztéta azt írja az életművet elemző, Talán mindenütt voltam című könyvben, hogy ebben a rövidfilmben felismerhetők az életmű addigi tematikus és formai jegyei, de új árnyalatok is megjelentek benne. Ez a változatosság jellemezte az insalata piacerét is - mondta.
A Huszárik grafikáiból, rajzaiból készült kiállítás hűen tükrözi vissza a művész sokszínűségét, szárnyaló alkotói fantáziáját, egyedi tehetségét. "Akinek a műveivel beszélgetünk, az velünk van" - idézte Rácz Anna Gelencsér Gábor szavait, majd ezeknek a beszélgetésnek a szellemében megnyitotta a kiállítást, és tartalmas, maradandó találkozásokat kívánt Huszárik Zoltánnal.
A kiállítás április 23-ig tekinthető meg.
