Az intézmény Raktártúrák néven filmsorozatot indít, melynek epizódjai az egyes gyűjteményeket, aktuális kihívásokat, izgalmas felfedezéseket mutatják be. Az első epizód már látható a múzeum Etnotube csatornáján.
A Néprajzi Múzeum mai épületét nem csak nagyszabású tárlatai miatt ismerik szerte a világon. A múzeumpalota impozáns belső terei megjelentek többek közt az Evita, a Spy és az Inferno című filmek jeleneteiben. Azt azonban jóval kevesebben tudják, hogy Európa egyik legkorábbi, 1872 óta működő etnográfiai intézményeként, több költözésen túl, 1973 óta működik a múzeum a korábbi Igazságügyi Palota épületében.
Az intézmény jelenleg zárt ajtók mögött nagy erőkkel készül a költözésére. A hagyományos működéstől eltérő, komplex feladatrend nem teszi lehetővé, hogy a folyamatok a nagyközönség számára is transzparenssé váljanak, azonban a múzeum szeretné, ha az érdeklődők nyomon tudnák követni a múzeumtörténelmet író időszakot. A Raktártúrák filmsorozat egyes epizódjai a gyűjteményeket, az aktuális kihívásokat, a felfedezéseket mutatják be. Az első epizód már látható a múzeum Etnotube csatornáján.
A Néprajzi első alkalommal költözik a számára tervezett, minden szakmai és látogatói igényt kielégítő új épületbe, ahol a tervek szerint az intézmény eddig raktárban pihenő, kevésbé ismert kincseit is megismerheti a közönség. Az új épületbe tervezett állandó kiállítások koncepciójának kidolgozásával, az épülettervezési és kivitelezési feladatokban való szerepvállalással, valamint a gyűjteménygondozással, a nyilvántartással, a revíziókkal mind párhuzamosan foglalkoznak a muzeológusok.
Az Archívumi gyűjtemények digitalizálási munkáiban kiemelt feladat a közel 13 000 darabos veszélyeztetett nitrátos fényképállomány digitalizálása. Amikor ez elkészül, a múzeumi nyilvántartásban közel 90 000-re fog nőni a digitális rekordok száma. Az analóg hordozókkal is sok teendő van: a Mozgóképtárban videokazettákat kell selejtezni vagy digitalizálni, valamint el kell dönteni, mik azok az eszközök, amelyek technikatörténeti szempontból megtartásra érdemesek. A múzeum Hangtárában több száz magnószalagot és bakelit lemezt digitalizálnak és archiválnak a szakemberek, a több mint 4 000 darab fonográfhengert pedig külön elővigyázatossággal kell költöztetni.
A jelenkorkutatással foglalkozó MaDok-program gyűjteményében a műanyagból készült tárgyak is külön kihívást jelentenek, ugyanis a kémiai eljárással előállított műanyag összetevői idővel gyakran kelnek önálló életre. A muzeológusok most tematikus csoportokat képeznek, majd el kell dönteniük, mi az, ami bekerüljön a gyűjteménybe, mi az, ami múzeumpedagógiai foglalkozásokhoz használható, és mi az, amit kiselejteznek. Ezt a praktikus döntést egy költözésnél meg kell hozni.
A Néprajzi Múzeumban a kutatási eredmények az eddigi évekhez viszonyítva ? kiállítások hiányában ? más rendszerben válnak láthatóvá és hozzáférhetővé: egyfelől kiadványokban, konferenciákon, szakmai és közönség-programokon, másfelől a múzeum online felületein és a közösségi média közegében.
Óriási felelősség, hogy a Néprajzi Múzeumban 150 éve gyűlik az anyag és az információ. Folyamatos gondozással olyan színvonalon kell mindent megőrizniük, hogy időről-időre új hangokkal és eszközökkel legyenek képesek megszólaltani az egyedülálló gyűjteményt.
