Nem is gondolná az ember, miközben a gyönyörű Budai-vár ódon épületei között bolyong, hogy lábai alatt már néhány méter mélyen is milyen titkokat rejt a föld. Ezeket a természeti és mesterséges képződményeket csodálhatja meg, aki meglátogatja a Labirintust, pár lépésre a Mátyás templomtól, az Úri utca 9. alatt.
A Várhegy kialakulása során tömegét elsősorban márgából és agyagból nyerte. A felső rétege mészkőből áll, melyekben a feltörő melegvízforrások erodáló hatására kisebb-nagyobb üregek barlangok keletkeztek. Ezeket a természetes képződményeket vélhetően az ember már ősidők óta használta, lakta, hisz találtak itt az előemberre, majd az ősemberre utaló életjeleket. Az azonban bizonyos, hogy Buda benépesedése, fellendülése folyamán a korai középkortól már az itt élők használták ezeket a barlangokat, sőt mesterségesen is vájtak üregeket a puha kőzetbe, elsősorban élelmiszer, bor tárolására. A természetes barlangokat a biztonság miatt sok helyen felfalazták és megnagyobbították. Az így keletkezett apró üregek, barlangok falait áttörve egy viszonylag nagy, teljesen szabálytalan összefüggő rendszer, egy földalatti labirintus jött létre.
Először a múlt század harmincas éveiben tárták fel ennek a labirintusrendszernek a nagy részét, a háború előtt kiállítóhelyként is szolgált, de a második világháború zivataros időszakában ez a kiállítási anyag teljesen megsemmisült. A második világháború idején óvóhelyként működött, közel 10000 ember számára nyújtva menedéket. Buda ostroma idején természetesen katonai célokra is használták, katonai kórházként illetve raktárként. A harcok elmúltával ismét helyreállították, azonban nem nyílt meg újra a látogatók számára. A hidegháborús hisztéria idején jól felszerelt titkos óvóhelyet létesítettek itt, amit csak a hatvanas években szüntettek meg. Később több elnevezéssel különböző intézmények üzemeltettek itt hosszabb-rövidebb ideig múzeumokat.
A ma már teljes egészében feltárt földalatti rendszernek a nagy része omlásveszélyes, így nem bejárható, de egy nagyjából 4000 m2 területű, egy kilométeres szakaszt azonban, ami 12 méteres mélységben terül el biztonságossá alakítottak ki, és a nagyközönség számára is látogathatóvá tettek. Ezt a területet foglalja el a Labirintus, most már így nagybetűvel, mint kiállítóhely.
Egy emeletnyit lefelé haladva a lépcsőkön jutunk el a pénztárig. Normál belépődíj 2000 Ft, a kedvezményes diák/nyugdíjas jegy 1500 Ft, a gyermekjegy 600 Ft. Természetesen csoportkedvezmények vannak, kedvezményeket kapunk Budapest kártyára és Mini Cards-ra, fogyatékkal élők, pedig ingyenesen látogathatják. Mozgássérülteknek bejárat a Lovas utca 4/a felől.
A Történeti Múzeum alárendeltségébe tartozó Labirintus az év minden napján nyitva áll a látogatók részére 10 és 19 óra között. Este 6 órakor lekapcsolják a villanyvilágítást, ekkor mindenki egy olajlámpás kap, aminek imbolygó fényénél még titokzatosabb végigmenni a földalatti járatokon. Készüljünk fel rá, hogy a labirintusrendszerben ? mint a barlangokban általában ? állandó hőmérséklet uralkodik, ami 16-18 fok, de egyébként a látogatáshoz a normál utcai ruházat teljesen megfelelő.Három állandó kiállítást tekinthet meg a látogató.
A járatok kiszélesedő részeiben kaptak helyet Verdi Álarcosbáljának alakjai, kosztümökbe öltöztetett életnagyságú bábok formájában. A földalatti sétánkon Verdi művéből hallunk részleteket, s a halk zene kellemesen végigkíséri utunkat. A járatokban a XIII. századtól kezdődően, egészen a XIX. századig építészeti tárgyi emlékeket fedezhetünk fel. Oszlopfők, faragott és díszes kövek, síremlékek őrzik különféle korok, az adott korszak vélhetően legjobb mestereinek keze munkáját.
Mivel a vár alatti barlangok többek között időszakonként börtönként is üzemeltek, történelmi tény, hogy Mátyás király foglyaként raboskodott itt valahol Vlad Tepes is, akit a mai kor már Drakula grófként ismer. Érthető tehát, hogy a labirintusjáratok talán legeldugottabb részében helyet kapott egy, a Drakulának emléket állító kiállítás. Ez a tárlat a jövőben még feltétlenül bővítésre szorul, hogy nagyobb élményt jelenthessen a látogatóknak.
A járat befejező szakaszán találunk még egy fotókiállítást, mely a világ legnagyobb, leghíresebb mészkőbarlangjait mutatja be.
Érdekesek és tanulságosak a barlangjárat különböző részein elhelyezett kétnyelvű ? magyar és angol ? ismertető szövegek, bár zavaróan hat, hogy a folyószöveghez is nehezen olvasható betűtípust választottak. Sajnos nyomtatott prospektust, vagy bármi egyéb tárgyi emléket sem vásárolhatunk, pedig a szépszámú külföldi és magyar látogató talán szívesen vinne magával valami kézzelfogható emlékfelidézőt.
Vannak múzeumok, melyek a kiállított tárgyaikkal, műalkotásaikkal kápráztatják el a látogatót. Bár a Labirintusban is találunk érdekes kiállított tárgyi emlékeket, elsősorban a miliő, a hely szelleme az, ami ámulatba ejt minket. Ezt az érzést nem tapasztalhatjuk meg a számítógép monitorja, vagy a vetítővászon előtt ülve. Ehhez le kell mennünk a föld alá, borzongva járni a néhol szűk, és félelmetesnek tűnő járatokon, lehajolva menni pár lépést az alacsonyabb belmagasságú helyeken. Aki a nagybetűs élményért lép be ebbe a labirintusba, biztosan nem fogja csalódás érni.
A Labirintusról érdekes kiegészítő információkat olvashatunk még a www.labirintusbudapest.hu honlapon.
Tölgyesi Tibor
