Szeptemberben két helyszínen is megismerheti a közönség Kemény Judit művészetét: a Nemzeti Színházban szeptember 16-án, a monográfia kötet bemutatóval együtt az 1943 és 1975 között készült Zene-sorozatából nyílt kiállítás, szeptember 20-án pedig Kemény Judit életművének feldolgozását és annak bemutatását mecénásként támogató Commerzbank Galériában láthatóak a művész alkotásai. A kiállításon dokumentációs anyagok is megtekinthetők: fotók, divattervek, dramaturgiai kísérletek segítenek megérteni a kort, amelyben a képzőművész élt.
Kemény Judit azok közé a tehetséges, autonóm gondolkodású képzőművészek közé tartozott, akik életük legfontosabb korszakában kényszerültek majdnem teljes elszigeteltségben élni. Életútja egyben a tragikus sorsú, autonóm értelmiségi gondolkodó sorsa is, aki a mellőzöttség és elszigeteltség ellenére mégis gazdag alkotói utat hagyott hátra. Kemény Judit ideológiai okok miatt 1948 után önálló kiállításon első alkalommal 1966-ban mutatkozhatott be, de ezen a bemutatón szobrait nem állíthatta ki. Az első retrospektív kiállítására hatvanhat éves koráig, 1984-ig kellett várnia.
A művész még az 1940-es évek elején absztrakt kísérletekbe kezdett, a térben kiteljesedő mozgás, a repülés, a lebegés, a művészet és az egyéni sors egy más dimenzióba helyezése, a kötődésektől mentes létezés megjelenítése kezdte foglalkoztatni. Nem az absztrakt esztétikája érdekelte, hanem a síkok, terek, az idő és a mozgás monumentalitása. Szobortervei grandiózus szózatokként, kiáltványokként értelmezhetőek a szabadságról. Kemény Judit szobortervei és grafikai munkái az építészet és képzőművészet határterületeit is vizsgálják, kísérletek a köztéri szobrászat és a modern építészet átjárhatóságára.
Az 1940-es évek közepétől datált, felfelé törekvő formák és gondolati tartalmak a modern művészet fősodrába illesztik Kemény Juditot.
Az 1940-es évek közepétől datált, felfelé törekvő formák és gondolati tartalmak a modern művészet fősodrába illesztik Kemény Juditot.
(Forrás, fotó: tatartgallery.com)
