Az utca nem játszótér - hallhatták gyakran a gördeszkások az idősebb generációtól a nyolcvanas években. A kiállítás a hobbiból szubkultúrává vált alternatív sport, a gördeszkázás történetét követi végig a hetvenes évek második felétől napjainkig. Célja, hogy bemutassa a változó Budapesten egy akkor felnövekvő generáció útkeresését, a "nyugati" életérzés helyi értelmezését, és olyan fontos jellegzetességekre világítson rá, mint a kreativitás, a kockázatvállalás és a közösségteremtés.
A tárlat a gördeszkázás fejlődését, a design történetét, a mozdulatok, trükkök kialakulását vizsgálja eredeti tárgyak, archív fotók és filmfelvételek, valamint az alkalomra készített rövid interjúfilmek segítségével. Petrányi Zsolt, a kiállítás kurátora - az Ernst Múzeum 2011-es Ed Templeton profi gördeszkás műveiből válogatott kiállítás rendezője - és az interjúfilmek megvalósításán dolgozó Sarkadi Nagy Balázs videoklip- és animációs filmrendező - a Kiégő Izzók művészcsoport tagja - a mai napig aktív gördeszkások. Így a kiállítás elemző, személyes nézőpontokon keresztül mutatja be a sportág hazai kialakulását.
A kiállítás a gördeszkás kultúra budapesti történetén keresztül szeretné megmutatni, hogy a hobbi iránti elkötelezettség milyen áldozatvállalásokhoz - mint például a testi épség kockáztatása -, leleményességhez, és a rendelkezésre álló lehetőségek kihasználásához vezethet.
