Az úgynevezett ányási kápolnát uniós támogatással, a Csongrád megye és a szomszédos romániai Temes megyében kialakítandó zarándokútvonal részeként építették újra. Holtság Károly munkatársaival hónapokig dolgozott a neoromán, négy részre osztott rózsaablakokon, amelyeket pár napja szállítottak el Ópusztaszerre.
A kecskeméti mester így emlékezett vissza a felújítás nehézségeire a Baon-hu-nak: ?Az épületről csupán két, nagyon rossz minőségű fekete-fehér fotó maradt fenn. Az ablakok az egyiken egyáltalán nem látszanak, a másikon pedig csak sejteni lehet az óloművegek körvonalait. Így fogalmunk sem volt róla, hogy milyen lehetett az eredeti színük és mintázatuk. A motívumok megrajzolásához, az ablakok színvilágának a megtervezéséhez egyetlen támpontunk volt: a kápolna építésének ideje. Az akkor alkalmazott építészeti stílusnak megfelelően próbáltuk összeállítani az ólomüvegtáblákat.?
A kápolna történetét dr. Zombori István történész dolgozta fel. A dolgozatából ismert, hogy bécsi mérnökök tervei alapján, az 1800-as évek második felében emeltette őrgróf Pallavicini Sándor. Az épület tervrajzai a kor historizáló stílusa szerint tipikus Árpád-kori templomot ábrázolnak, neoromán rózsaablakokkal.
A templom főbejárata fölött karcsú torony emelkedett. A kápolna alatt pedig, annak alapterületét jelentősen meghaladó kripta volt, amelyet egy mesterséges domb takart. A kriptában egymás fölött két szinten alakították ki a sírkamrákat, amelyekbe a bronz koporsókat helyezték. A kápolna berendezése egyetlenegy oltárból állt, fölötte egy feszület állt. Itt lehetett a különböző évfordulók alkalmával az elhunytak lelki üdvéért szentmisét mondani.
Az elhagyott kápolna 1945 után romba dőlt, rövid időn belül a tégláit az utolsó darabig elhordták. A területen gazdálkodó termelőszövetkezet pedig az 1960-as években a helyét is fölszántotta.
B. A.
