Serfőző Szabolcs művészettörténész, a tárlat kurátora kiemelte: a portrésorozat egy ősgaléria töredéke, amely feltehetően a Berényi család megrendelésére készült az 1700 körüli években. A nyolc festmény közül hét a magyar őstörténet hun és magyar mondai alakjait - Árpád, Gyula, Kadocsa, Kund, Lehel és Örs vezéreket, valamint Attila királyt -, a nyolcadik Mátyás királyt ábrázolja.
Az ősgalériák a 17. századi magyarországi főúri rezidenciák jellegzetes elemei voltak. Az életnagyságú képmásokból álló portrésorozatok az adott család élő tagjait és felmenőit ábrázolták, de rendszerint a középkori magyar királyok és honfoglaló vezérek alakjait is magukba foglalták.
A festmények a Nádasdy Ferenc által 1663-ban Nürnbergben kiadott Mausoleum Regni Hungariae című kötet rézmetszetű illusztrációit követik, hasonlóan a részben ugyancsak fennmaradt, és a Nemzeti Múzeumban őrzött Batthyány-ősgaléria vezérképeihez. A festmények alján olvasható latin feliratok az ábrázolt személyt és annak dicső tetteit nevezik meg. A feliratok egyben úgynevezett kronosztichonok, vagyis a pirossal kiemelt betűk számértékkel bírnak, amelyeket összeadva mindegyik felirat az 1700. évet adja ki. Egyelőre talány, pontosan mi történt a Berényi család életében 1700-ban, ami annyira fontos volt, hogy a dátumot a képeken is megörökítették.
A képciklus feltehetően báró Berényi György (1657-1722) megrendelésére készült. A báró pályája gyorsan ívelt felfelé az 1700 körüli években, szoros kapcsolatba került Esterházy Pál nádorral, a Királyi Ítélőtábla bírája lett, 1720-ban pedig grófi rangot szerzett.
A képeket egy londoni székhelyű kereskedőcégen keresztül vásárolta meg a Magyar Nemzeti Bank. A jelenlegi ismeretek szerint a portrésorozat a 19. században hozományként került a Liechtenstein hercegi család egy sarjához, aki a Berényi család egyik leszármazottját vette feleségül.
A (H)ősök csarnoka című kiállítás május 12-ig tekinthető meg a Nemzeti Múzeumban.
Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond
