Lehet, hogy az európai művészet vége olyan értelemben hasonlít a kínai filozófia kezdeteihez, hogy az utolsó avantgárd izmus megint eljutott az alap-princípiumok szűkszavú jelöléséhez. A művészek lemondtak az ábrázolás valamennyi megszokott fajtájáról, sőt, az absztrakt művészet kifejezési formáinak a repertoárjáról is, és arra törekedtek, hogy csak néhány jelre vagy szóra redukált eszközökkel tolmácsolják a gondolataikat. A közönségnek pedig az lett a dolga, hogy működésbe hozza műveltségi anyagát és fantázia-világát, mert hiszen a műélvezet is megváltozott eközben: a szép passzív élvezete átadta a helyét a rácsodálkozás és a felismerés bonyolultabb örömének: a művek megalkotását ugyanis a néző fejezte be azzal, hogy intellektuális világának és érzelmi elkötelezettségeinek a nyelvére fordította le az eléje tárt szűkszavú jeleket.
A művészeti alkotásnak tekintett szó- és képrejtvények eme divatja csakhamar nemzetközi mozgalommá vált, és az 1960-as és 1970-es években tetőzve Concept Art (vagy konceptuális művészet) néven vonult be a lexikonokba. Volt egy populárisabb testvére is, amely inkább az alternatív körökben terjedt. Itt az új művészeti divatnak azt a tulajdonságát használták fel, hogy a művek kis helyen is elfértek, és mivel a méretük bélyegnagyságtól a levlapig vagy a borítékban is elférő grafikákig terjedt, olcsón voltak előállíthatók és sokszorosíthatók, az akkori posta pedig majdnem költségmentesen továbbította őket. Ez az egész világot áthálózó csere tevékenység a Mail Art (postai művészet) elnevezést kapta. És ez a Network lett az internet őse, a világháló első, kommersz információk helyett még csak művészeti élményeket továbbító formája.
A terv azonban megmaradt a rajzterem négy fala között, és a grafikák legnagyobb sikere az lett, hogy a 10-12 éves tanulók megcsodálták a színes fotók és az ecsettel festett részletek zökkenőmentes átmeneteit ? ?mintha minden igazi lenne?. A lapok ezután egy szekrénybe kerültek, ahonnan csak négy évtized múltán bukkantak elő.
