A Kiegyezést követő évtizedek a magyarországi ipar és kereskedelem gyors fejlődését eredményezték. A sikerek közül is kiemelkedik a Zsolnay gyár története, amely pár évtized alatt az Osztrák-Magyar Monarchia legjelentősebb kerámia gyára lett. Zsolnay Vilmos autodidaktaként sajátította el a szakmai ismereteket, majd gyára fejlesztését saját találmányaira alapozta. Az 1878-as párizsi világkiállításon bemutatott ?porcelánfajansz? hozta meg számára a nemzetközi hírnevet.
Az 1890-es években új találmánnyal, az ?eosin?-nak nevezett sajátos lüszter technikával jelentkezett. Ez az időszak a szecessziós stílus jegyében az iparművészet páratlan felvirágzását eredményezte. A Zsolnay gyárban főként fiatal iparművészek honosították meg az új stílust, de nagy szerepe volt a szecessziós időszakban is nagyon termékeny tervezőnek bizonyuló Sikorski Tádénak is, aki Zsolnay Vilmos veje volt. A kiállítás érdekessége, hogy Sikorski művészetét a lengyel közönséggel is megismerteti, hiszen az eredetileg építész végzettségű tervező lengyel származású, gimnáziumi tanulmányait Krakkóban végezte.
A számos különleges, főként eosin technikával készült díszkerámia között szerepelnek Apáti Abt Sándor, Darilek Henrik, Kapás Nagy Mihály, Mack Lajos munkái, valamint Mattyasovszky Zsolnay László unikális gömbvázája is. A kiállításon helyet kapott Zsolnay Vilmos a ?pirogránit? nevű építészeti kerámiája, amely nagy hatást gyakorolt a századforduló magyar építészetére. Ezt a periódust a Lechner Ödön által tervezett Iparművészeti Múzeum épületéhez készült kerámiadíszítő elemek mutatják be. Lechner magyaros-szecessziós épületein a színes tetők és homlokzatok, gazdagon díszített belső terek elképzelhetetlenek a ?pirogránit? nélkül.
A kiállításon 90 díszkerámia, 14 kiviteli terv és 20 építészeti kerámia szerepel.
Fotó: pecsimuzeumok.hu
