A magyar festészet fejlődését az impresszionizmus irányába vezető híres és közkedvelt művésznek utoljára 1990-ben volt nagyszabású kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában. Néhány fő műve folyamatosan megtekinthető a Budavári Palotában, de életművének zöme többnyire rejtve marad a nagyközönség előtt. A kaposvári bőséges válogatás most ezt a hiányt igyekszik pótolni: széles körből, múzeumok és magángyűjtemények kincseiből merítve mutatja be a korszakalkotó mester munkásságát.
A Szinyei impressziói című kiállítás a művész teljes életművét felöleli. A mester alapművei közül megtekinthetünk több, mitológiai témájú képét, valamint a Faun, a Gesztenyefa című alkotását és a Majális vázlatát is.
Szinyei Merse Pál középnemesi családból származott, középiskolai tanulmányait Eperjesen és Nagyváradon végezte, utóbbiban kezdett festeni tanulni. 1864-ben beiratkozott a müncheni Képzőművészeti Akadémiára, ahol főként mitologikus, allegorikus műveket készített, sokat foglalkozott a Faust-témával.
1868-ban a kiváló pedagógus és történelmi festő, Karl Piloty növendéke lett. Az ő tanácsára, valamint a barbizoniak és Courbet hatására kezdett a szabadban festeni, ahol a napfény, az atmoszféra változásainak rögzítésével kísérletezett. 1869-re eljutott a plein air festészethez.
Bár témái többször visszatértek a böcklini mitológiához, azokkal egy időben a természet ábrázolására törekvő fontos képeket is festett. Tájba komponált lírai jelenetei a család jernyei birtokán születtek.
Münchenbe visszatérve, 1873-ban festette fő művét, a Majálist, mely az európai festészet egyik első plein air-remeke. Tárgya Manet és Monet motívumaira emlékeztet, Szinyei azonban tőlük függetlenül, a franciák ismerete nélkül talált rá a réten piknikező társaság témájára.
A Majálist teljes közöny és meg nem értés fogadta. Szinyeinek kedvét szegték az elmarasztaló kritikák, hazatért jernyei birtokára, megházasodott, gazdálkodni kezdett, és ritkán festett. A feleségét megörökítő Lilaruhás nő, majd a Bécsben készült, a végtelen távlatokat nyitó Léghajó és a Pacsirta című képe sem aratott sikert.
1894-95-ben megfestette a magyar realista tájábrázolás egyik remekét, a Hóolvadást és a Pipacsos mezőt, és tíz évre felhagyott a festéssel.
A Majálisnak 1896-ban, a Műcsarnok millenniumi kiállításán hatalmas sikere volt, a fiatal festőgeneráció ujjongva fedezte fel benne elődjét. Szinyei ismét alkotni kezdett, főleg tájképeket készített, de művészetében nem volt nyoma a korábbi nagy művek lendületének, eredetiségének.
Szinyei Merse Pál 1897-ben képviselő lett, 1905-től haláláig az Országos Mintarajziskola (később Képzőművészeti Főiskola) igazgatójaként dolgozott.
Borítókép: Szerelmespár, 1870 (részlet).
