?Lelkünk rezzenései önkéntelen mozdulatainkban mutatkoznak meg. Hétköznapi tevékenykedéseink során nem figyeljük meg, észre sem vesszük apró mozdulataink lélektani oldalát, miáltal cselekvéseink legtöbbször nem rituálissá, hanem rutinszerűvé válnak. Vinkler Zsuzsi konceptuális munkáival azokat a zsigeri, tudattalan mozzanatokat tematizálja, melyek árulkodó jelekként hagynak rajtunk és utánunk nyomot. A mélylélektani problematikákat, szépítkezési, testépítési szokásainkat gazdag szimbolikájú anyaghasználattal teszi még árnyaltabbá. Hétköznapi tárgyainkat eredeti közegükből emeli ki, alakítja át, vagy épp keveri össze részeit. Esetenként emberi hajjal, szőrrel egészíti ki, mellyel nem csupán észlelésünk megtéveszthetőségére hívja fel figyelmünket, hanem önreflexióra is késztet. Tréningre invitál. Elménket teszi próbára, tornáztatja tudatunkat. A megszokott gyakorlataink újragondolására, új technikák elsajátítására, a tudatos és a tudattalan tartalmak közötti dinamikus átjárására késztet, miközben lelkünk ritkán használt, leheletnyi izmait edzi.?
