Az 1919-ben Weimarban megalakult Bauhaus a modern művészet, építészet, ipari formatervezés, színház és alkalmazott művészet egyik bölcsője. A Walter Gropius alapította, és az 1928-ig általa vezetett intézményben a hallgatók akadémiai kötöttségektől mentesen sokoldalú elméleti és gyakorlati képzést kaptak. Az iskolában több mint harminc magyar - köztük Weininger Andor - tanult, és a nemzetközi oktatógárdában is találunk kiváló magyar művészeket, például Breuer Marcellt és Moholy-Nagy Lászlót.
Weininger Andor (1899, Karancs [ma Karanac, Horvátország] ? 1986, New York) festő, grafikus, illusztrátor, designer, bútor-, épület-, színpad- és jelmeztervező művész és zenész Dél-Baranyában született magyar-német-délszláv nemzetiségű családban. 1913-tól Pécsett tanult. Osztálytársa, Martyn Ferenc révén került kapcsolatba Rippl-Rónai Józseffel, aki - mint az itt kiállított festmények mutatják - "kukoricás" képeivel nagy hatással volt rá.
Egyéves pécsi jogtanulmányok után, 1918-1919-ben Weininger barátját, Molnár Farkast követve a budapesti Műegyetemen, építészmérnöki tanulmányokba kezdett. 1920-1921-ben Pécsett dolgozott, közben esti aktrajzra járt és bekapcsolódott a modern szellemű Pécsi Művészkör tevékenységébe.
Festőtársaival, Molnár Farkassal, Stefán Henrikkel, Johan Hugóval 1921 októberében nyert felvételt a weimari Bauhausba. 1921-1922-ben a Bauhaus előtanfolyamának elvégzése után Weininger a Falfestészeti Műhelyt választotta, melyet akkor Vaszilij Kandinszkij és Carl Schlemmer vezettek.
A holland Theo van Doesburg hatására került Weininger a tiszta színekkel, egyszerű geometrikus formákkal komponáló letisztult, utópikus esztétikai rend bűvöletébe. 1923 elején Hamburgban színpadképeket, kosztümöket tervezett, konferált, színészként lépett fel és zenélt. Itt kezdett el foglalkozni a Mechanikus színpad - absztrakt revü koncepciójának kidolgozásával: lényege a mozgó absztrakt formákkal benépesített színpad volt.
Vázlatok sorát készítette el, melyeket később is tovább alakított. Így alakult ki egy mozgó, geometrikus, absztrakt kép az elemek előre-hátra és fel-le, valamint az oldalfalak, illetve a mennyezet és a padlózat ritmizált mozgatásával. Ötletei alapján az absztrakt színpadi előadások csak élete végén valósultak meg. Az 1986-os kasseli bemutató videofelvételét Magyarországon itt először láthatja a közönség.
Weininger 1923 közepén tért vissza a Bauhausba. 1924-ben megalapította a Bauhaus-zenekart. 1925-től a Dessauban működő főiskolán, immár fizetett alkalmazottként, feladata a kommunikáció és a Színpadi Műhely körébe tartozott. Az 1930-as évek végétől a német politikai helyzet miatt először Hollandiában, később Kanadában, 1958-tól pedig az Egyesült Államokban élt.
A New Yorkban elhunyt művész hagyatékából 2002-ben nyolcvan mű és ugyancsak nyolcvan kisebb vázlat került a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe. Ebből az anyagból most először mutatunk be válogatást a Magyar Nemzeti Galériában a Bauhaus alapításának századik és a művész születésének százhuszadik évfordulója alkalmából.
A kiállításon Weininger pályakezdését a Pécsről származó Bauhaus-pályatársak - Molnár Farkas, Stefán Henrik, Johan Hugó - eddig Budapesten együtt még nem szerepelt néhány műve idézi meg. Forbát Alfréd és Bortnyik Sándor egy-egy, Moholy-Nagy László két műve szintén a Bauhaus magyar művészeivel való kapcsolatait jelzi.
A kiállítás középpontjában Weininger egyik legizgalmasabb alkotása, a napjaink digitális képi világát megelőlegező Mechanikus színpad - absztrakt revü áll. Az ennek alapján készült kiállítási installációnk közepén kuriózumként látható az 1980-as években készült előadás filmfelvétele.
A megnyitón Hubertus Gassner művészettörténész emlékeztetett arra, hogy a világban ugyan mindenhol jól ismerik Moholy-Nagy László, Breuer Marcell és a Bauhaus más magyar tagjainak a nevét, magyar származásukról azonban kevesen tudnak. Igaz ez Weininger Andorra is. Felidézte azt is, hogy 1986-ban, Weininger halálának évében Kasselben sikerült megvalósítani a művész Mechanikus színpad - absztrakt revü koncepcióját, és megépíteni az absztrakt formákkal benépesített színpadot.
A kiállítás kurátora Bajkay Éva.
Forrás: Magyar Nemzeti Galéria
