? Milyen érzés közel hatvanévesen fiatal írónak lenni?
? Ötvenéves korom körül átéltem mindazt, amit egy huszonéves író átél a szöveggel, a kudarcokkal, örömökkel. Adott egy korosodó férfi, aki közben fiatal író. Ez különös, igen jó érzés. Remélem, élek még pár évig, és érett író is lehet belőlem.
? Azok után, hogy jogot és filozófiát tanult, volt egyetemi oktató és üzletember, vállalkozások társtulajdonosa, volt helyettes államtitkári beosztása is, miért kezdett 47 évesen írni? Mi hiányzott az életéből?
? Egyetemistaként írtam novellákat, de később elnyomta bennem a kezdő novellistát a tudományos, absztrakt gondolkodást igénylő szakcikkek sora. Aztán meg belemerültem az üzleti életbe.
? Szokatlan lépés egy filozófustól. Izgatta a rendszerváltás után a szépnek nem nevezhető, de új világ?
? A pörgő és zavaros vadkapitalizmusban lettem üzletember. Akkor olvasni se nagyon jutott időm. Ezért is léptem ki belőle. Érdekes volt utána belelátni a politikai életbe. De az még gyomorforgatóbb volt, mint az üzleti élet.
? Akkor nem valamilyen hiánynak köszönhető, hogy írni kezdett, hanem elege lett?
? Volt az ORTT-ben egy konkrét ügy, amely miatt azonnal lemondtam. Amikor korábban megválasztottak az ORTT főigazgatójának, nem foglalkozhattam üzleti ügyekkel, ezért a gyerekpszichológus feleségem vette át a céget. Hamar beletanult, jól csinálta. Amikor aztán lemondtam, szinte ijedten kérdezte: most visszajössz? Mondtam, hogy inkább kérnék tőle egy évet. Egy-két író barátomnak meséltem már történeteket az üzleti élet meg a politika világából, ők unszoltak, hogy írjam meg ezeket. A feleségemtől kért egy évben éjjel-nappal írtam, a Magvetőnél jelent meg a Vagyonregény.
? Nagy átváltozóművész?
? Mindig szerettem azt, amit csináltam, de amint jött az unalom vagy a csömör, hirtelen váltottam. Az írók világa zárt, de úgy érzem, befogadtak, egyre több ismerősöm, barátom és program köt az irodalmi élethez. Csupa öröm, újdonság. Valóban fiatalító érzés.
? A sokféle tapasztalat kész aranybánya lehet egy író számára. Az előző regénye, a Trüffel Milán egy hedonistáról szól, az új regényben Vidra Zsolt éppen Trüffel Milán ellentéte: hajléktalan férfi. A Trüffel Milánt hétéves kutatómunka előzte meg, rengeteget olvasott az előző századfordulóról és a XX. század első évtizedeiről, de miként készült a mai világban játszódó történetre?
? Az írók többsége a közelébe se kerül olyan világoknak, amilyeneket belülről láttam. Amikor tíz éven át élelmiszerboltban voltam társtulajdonos, akkor se valami irodában ültem. Voltam kocsikísérő, éjszakai bárban pincér, találkoztam verőemberekkel is. Munka közben minden beleégett az agyamba. Csak fel kellett hoznom a mélyből, ahogy mondja: az ?aranybányából?. Közvetlen közelről láttam ilyen sorsokat, a Rükvercben minden történetszálnak van valós alapja. Egyetlen világot nem ismertem belülről, a hajléktalanokét.
? Pedig éppen a főszereplő hajléktalan. Honnan ismeri mégis ezt a kilátástalan és kegyetlen világot annyira, hogy hitelesen meg tudta írni?
? Vidra csak az élete végén jelenik meg hajléktalanként a könyvben, a többi fejezet az előző életét mutatja, visszafelé. Olyan helyzetekben, amelyeket már jól ismertem. Az első könyvemhez, a Vagyonregényhez készítettem interjúkat hajléktalanokkal, de a Rükverc írása előtt is jártam hajléktalanszállón.
? Az ilyen beszélgetésekből izgalmas szociográfiát lehet írni, szépirodalmi műhöz viszont belülről fakadó átélésre van szükség. Ilyen erős az empátiája?
? Boltosként részt vettem a leltárokon, felújításnál jöttek a festők és más munkások, a bolt dolgozóival együtt csináltam mindent, együtt takarítottunk.
? Társtulajdonosként beállt közéjük?
? Izgattak a különféle sorsok, és mivel velük dolgoztam, megnyíltak. Az élelmiszerboltokban vannak rakodók, pultosok, pénztárosok, elvált nők, leányanyák, munkásszálláson tengődők. Sokféle életúttal találkozhat az, aki kíváncsi. A feleségemmel a legkülönbözőbb módokon segítettünk nekik, sokukhoz valóban közel kerültünk. Amikor meghalnak valakinek a szülei, felszámol egy lakást, közben a tárgyakról rengeteg emlék, érzelem jön elő. Az írás is ilyen. Mintha egy régi lakást számolnék fel.
? A saját tapasztalatai ellenére ez nyilvánvalóan nem önéletrajzi regény, noha Vidra Zsolt is 1953-as születésű, mint ön. Értem, hogy belülről ismeri ezeket a világokat, de mi volt a személyes indíttatása? Úgy is kérdezhetem: mi köze az ilyen, reménytelen sorsú emberekhez?
? Írtam egy novellát egy pincérről, ő mesélt az életéről egyes szám első személyben, aztán kiderült, hogy ez a fickó szívesen lenne gyerek és fiatal meg idősebb férfi is. Ott motoszkált a fejemben a története. Kezdtem látni, ahogy formálódik egy élet, amely egyre jobban izgatott. Utolsónak írtam meg a halálát.
? Azt, ami a könyvben a legelején olvasható, ezért is a Rükverc cím, visszafelé ismerjük meg Vidra Zsolt életét. Tudjuk a legelején, hogy meghal, mégis érdekel végig a sorsa. Ezt a sorrendet mikor találta ki?
? A közepéről, a felnőtt pincér életéből indultam el, egyszer előre mentem, máskor vissza. Már csak a születése és a halála hiányzott, de a legvégén se tudtam, mi lesz a sorrend. Fölírtam a fejezetcímeket, rakosgattam a cédulákat. Mindig az jött ki: visszafelé kellene mennem.
? Vidra Zsolt az első és az utolsó fejezetben is meztelen, hajléktalanként meztelenre vetkőztetik, így fagy meg, a végén pedig a csecsemőt fürdeti az apja. A meztelenség tudatos keret?
? A kiszolgáltatottság jelképe, igen.
? A végén a csecsemő Vidra Zsolt apja almát, tojást és kulcsot dob a fürdővízbe, hogy egészséges, ?szép gömbölyű? és ?takarékos meg gazdag? legyen! Szívszorító ez a vég, noha az elejétől tudjuk, hogy meghalt. Nem akart íróként semmit feloldani?
? Nem így születik minden csecsemő? A szülei a legjobbat kívánják neki, azt gondolják, hogy talán neki majd sikerül. Nem akartam semmit feloldani, lekerekíteni. Borzasztóan rossz kedvem volt attól, amiben élünk, attól, hogy Magyarországon a lakosság 40 százaléka a létminimum alatt él, a családok 25 százaléka nem tudja kifizetni a közüzemi díjakat. Amerre járok, mindenhol beszélgetek az emberekkel, látom a temérdek keserűséget, küzdelmet. Nem hiszek abban, hogy az ember el tud szigetelődni. Nemrég hívott egy jól menő üzletember, aki imádta a Trüffel Milánt, de a Rükvercre azt mondta: ez borzalom, valósággal sokkolta ez a világ. Amely pedig itt van körülöttünk. Csak figyelni kellene. De ő nyilván lesötétített üvegű autóban jár, senki nem lát be, ő ritkán néz ki.
? Rémisztő a figyelem, a segítőkészség hiánya, ennyire nem gondolnak bele sokan, hogy bármikor, bárkivel, bármi megtörténhet?
? Ha belegondolnának, segítőkészebbek lennének. Pedig nem olyan nehéz kipottyanni egy elfogadható vagy akár polgári létből sem. Könnyen megy. Elég egy válás, a munkahely elvesztése vagy valami súlyos betegség. Nagy gond a mai magyar társadalomban a félrenézés, a szolidaritás hiánya. Sok múlik a véletlenen, a szerencsén, a rendszerváltás óta korántsem a legtehetségesebbek boldogulnak, és nem a tehetségtelenek maradnak szegények. Mindez nagyon bánt. Vállalkozóként szerencsétlen sorsú emberekkel dolgoztunk, rendszerint alkalmaztunk például roma gyerekeket. Micsoda felzúdulás volt a reakció a boltban! Alkalmaztunk szellemi fogyatékosokat, akik ügyeskezűek, mégis: sok idő eltelt, amíg a többiek elfogadták őket.
? Tudja, mi ragadta meg Máté Gábort, aki megrendezi a Rükvercet a Kamrában? Azon kívül, hogy az előző két könyvét Máté Gábor olvasta fel a Magyar Rádióban, meg hogy a Katona József Színház évtizedek óta érzékenyen reagál előadásaival mai, húsbavágó témákra?
? Máté Gábor azt mondta, sűrű drámaiságot lát benne. Bán János és a rá nagyon hasonlító, kiugróan tehetséges fia játssza majd Vidra Zsoltot, jövő januárban lesz a bemutató a Kamrában. Különös érzés lesz az előadást látni, olyasmi lehet, mint amikor egy gyerek rajzol valamit, majd ahogy nézegeti, a rajzok kiemelkednek belőle, utána elkezdenek mozogni. Ahogy mondta a beszélgetés elején: tényleg fiatal író vagyok, nekem nincs írói öntudatom. Az utóbbi tizenkét évem legnagyobb ajándéka maga a tevékenység, az írás. Ehhez képest minden csak újabb ajándék, az, hogy megjelenik, szép a könyv, néhányan írnak, beszélnek róla, reagálnak rá. A Rükverc színrevitele is csak újabb ajándék, örömforrás.
