Íme, hát megleltem hazámat – Terebessy L. Föld művei

Terebessy L. Föld Táj legyen táj, tengertől tengerig kiállítása belső utazásra hív, ahol az egyes termek egyre mélyebbre visznek, a Szellem újabb és újabb rétegeit tárják elénk. Eközben fokozatosan elhagyjuk a testi kötelékeinket, és egyre inkább képesek leszünk befelé figyelve meghallani az ősi hangokat.

A kiállítótér elején ott van az aranyozott Ércsapka, amely életünk súlyát, a ránk pakolt terheket szimbolizálja. A bent levő meditációs tárgyak, teremtés-objektumok pedig azt a célt szolgálják, hogy fokozatosan megszabaduljunk az evilági súlyoktól.

Olyan érzésünk van a kiállításban, mintha egy ősember barlangjába léptünk volna be. Természetes anyagokból készült művekkel, archaikus szobrokkal találkozunk. Szinte azonnal a hatása alá kerülünk ezeknek a munkáknak. Általuk szinte visszarepülünk valamiféle ősi, paradicsomi állapotba, ahol még a természet és az ember szoros szimbiózisban létezett egymással.

A munkák kronologikus rendet követnek. Az egyes termek önálló világokként működnek, ahol a befogadó más és más tapasztalatokat szerez. Az első teremben a kezdeti felismerések során született korai tárgyakat látjuk. Egy polcos rendszeren sorban állnak egymás mellett Terebessy fából készült kisplasztikái, amelyek a világ és az ember különféle létállapotainak lenyomataként működnek. Olyanok ezek, mint ősi totemszobrok, amelyek egy törzsi kultúra őrzőiként állnak most itt. A szobrok között a legkorábbi a Testközelben.

A polcrendszerrel szemben maszkot idéző faragásokat látunk. Itt szerepel többek között a Törzsfő is. Ezek a maszkok az arcot elrejtő, a személyiséget, lelket megváltoztató mágikus tárgyakként jelennek meg a falon. Rájuk tekintve mintha magunk is elrejtőznénk a földi világ elől, és közelebb kerülnénk a másvilág szellemeihez.

A terem közepén fut végig a Békaperspektíva installáció, amely a földhöz kötöttség, a  helyben maradás, a valahová tartozás biztonságának szimbólumaként is értelmezhető. A kiszáradt varangyok aranyozott bronzszobrokként „mászkálnak" a földön és egy farönkön, olyannak tűnnek, mint apró ékszerek.

A Tájékozódási vagy Teremtés térkép egyike Terebessy 2007-ben készült sorozatának, amelyből a belső termekben is látható egy-egy. Ezek az ábrázolások mintegy felszólítják a látogatót, hogy vegye észre saját teremtettségét és tájékozódjon, hogy pontosan megértse saját életfeladatát.

A második terem Az alkotó szellemiség kertje címet viseli: itt láthatók a paradicsomi állapotokat megidéző, a föld, a víz és a tűz munkáját hordozó alkotások. A látványt a tér közepére installált Életspirál csiga határozza meg: a mindent betöltő és mindent felölelő alakzat hosszú- és rövidröptű kőszilánkokból, faragott kőszobrokból áll össze egy nagy egésszé. Körülötte termékenységszobrok, madáritató medencék, kőfészkek, kőmaszkok láthatók és egy nagy fa, amelynek termései apró fémcsengettyűk. A pszeudo-ősleletekben valamiféle titokzatos erő munkál, olyan, ami teljesen elmossa a didakszist és szemben áll a mi világunk korszellemével. Az alkotó szellemiség kertjében az olajfestmények koboldjai vigyázzák ezt az ősi rendet, ami szétbonthatatlan egészként manifesztálódik ezekben a műalkotásokban.

A legizgalmasabb, legmozgalmasabb tér a harmadik, ahol kozmikus, szellemi mélységmérő ábrázolásokkal találkozunk. A belső utazás összegző állomása ez a tér, amely otthonossá teszi a határtalant. Itt már teljesen bevonódunk: a kozmikus, akusztikus tárgyak csak általunk kelnek mozgásra, csak az érintésünk folytán szólalnak meg.

Az Egetlengető földhintákat mi indítjuk el, ujjaink apró érintésével mi tesszük őket hangzóvá. E művek izgalmas kontrasztot képeznek a korábban már említett Békaperspektívával. Míg ott a Földhöz való visszatérés a fontos, addig ezekben a munkákban a szárnyalás, a szabadság, az égbe való kitörés, az anyagi világtól való elszakadás ölt testet. 

Hasonló a helyzet a térbe állított madaras objekttel is. A gördeszkára installált madárka faragvány szelíd iróniája folytán is nagy hatással van ránk. A dob, a gong, a pergők és a halak a minden élőt összekötő dallamokat jelképezik, a hangok birodalmát, amely átjárja az ősi tudást elfeledő földi lények lelkét.

Ezek megszólaltatásával mi magunk is megleljük hazánkat, a földet, amely befogad, mint a persely.

A kiállítás augusztus 23-ig látogatható.

Fotók: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond