1#
1876. december 29-én született a katalóniai Vendrellben. Azt az – alaptalan – legendát terjesztette, hogy azon a napon fogant, amikor Brahms elkezdte B-dúr vonósnégyesét, és azon a napon született, amikor befejezte. Apja megtanította zongorán, hegedűn és orgonán játszani, de tizenegy évesen, amikor először meghallotta a cselló hangját, e hangszer mellett kötelezte el magát.
2#
Tizenhárom évesen édesapjával sétálgatva egy barcelonai antikváriumban rábukkant Johann Sebastian Bach addigra szinte elfeledett, ritkán játszott hat csellószvitjének kottájára, és azonnal beleszeretett a műbe. A darabot tizenkét év gyakorlás után, 1901-ben adta először elő, majd évtizedekkel később lemezen rögzítette a teljes sorozatot. A szvitek újrafelfedezésük óta minden nagy csellóművész repertoárjában központi helyet foglalnak el.
3#
A kor híres zeneszerzője, Isaac Albéniz egy kávéházi trióban hallotta először a 17 éves Casals játékát, és beajánlotta a régenskirálynőnél. A madridi palotában tartott meghallgatás eredményeként királyi ösztöndíjat kapott, 1895-től Párizsban képezte magát. Barátságot kötött Schönberggel, Ravellel, a festő Degas-val és az író Romain Rolland-nal. Hamarosan elvesztette a spanyol támogatást; ettől fogva egy színházi zenekar másodcsellistájaként vegetált. Egy év után hazatért, Barcelonában a konzervatórium tanárának és a Gran Teatre del Liceu első csellistájának nevezték ki, valamint a madridi szimfonikusok szólistája lett.
4#
Nemzetközi karrierje 1899-ben indult, amikor fellépett a londoni világkiállításon, majd Viktória királynő rezidenciáján magánkoncertre kérték fel. Ettől kezdve egymás után kapta a meghívásokat: Párizsban, Dél-Amerikában, Oroszországban turnézott, és mindenhol elsöprő sikert aratott. 1904-ben a Fehér Házban Theodore Roosevelt elnök, majd a Carnegie Hall közönsége tapsolt neki.
5#
Casals 1919-ben részt vett a párizsi École Normale de Musique megalapításában, és létrehozta híres trióját Alfred Cortot zongoristával és Jacques Thibaud hegedűssel – a kisegyüttes 1937-ig működött. A vezénylés iránt is érdeklődött, Barcelonában megalapította a Pau Casals zenekart, amelyet 1920-ban dirigált először. A zenét a tömegekhez is el akarta juttatni, ezért a munkások számára szervezett koncerteket; a belépő jelképes összeg, csak hat peseta volt.
6#
1936-ban a spanyol polgárháború kitörése Beethoven IX. szimfóniájának próbái közben érte. A fellépéseit lemondta, a zenekart feloszlatta, de gesztusként egyetlen egyszer előadták a művet. A köztársaságiak ügyével rokonszenvező és Franco rezsimjét keményen bíráló Casals a francia-spanyol határ túlsó oldalán fekvő, katalánok lakta Prades-ban telepedett le, és megesküdött: amíg nem lesz demokrácia, nem tér vissza szülőhazájába. Amikor a második világháború után a diktátor helyén maradhatott, tiltakozásul nem lépett fel azokban az országokban, amelyek elismerték a Franco-rezsimet. Egyetlen kivételt tett: 1961-ben koncertet adott a Fehér Házban John F. Kennedy amerikai elnök előtt. Hazájában továbbra is rendkívüli népszerűségnek örvendett: amikor 1950-ben, Bach halálának 200. évfordulóján a Prades-ban rendezett fesztiválon vezényelt, a spanyol kormány megtiltotta állampolgárainak az esemény látogatását, de sokan átszöktek a határon, hogy láthassák-hallhassák.
7#
Még a nyolcvanon túl is járta a világot (Magyarországon is megfordult), mesterkurzusokat tartott és vezényelt. Búcsúkoncertjét 1967-ben adta, de 1972-ben még egyszer a pulpitusra állt és 80 csellistát vezényelt a New York-i Lincoln Centerben.
8#
Zeneszerzőként talán legnépszerűbb műve az 1926-ban keletkezett La sardana. 1960-ban mutatták be A jászol című oratóriumát, amelyet 1970-ben az ENSZ székházában is vezényelt. Érdekesség, hogy e művében debütált szólóénekesként Montserrat Caballé katalán szoprán.
9#
Casals radikálisan újat hozott a cselló vonókezelésében és az ujjtechnikában, és elsőként alkalmazta a hegedűsök között évtizedek óta ismert balkezes fekvésváltást, ezáltal addig elképzelhetetlen gyorsaságot ért el hangszerén. Szinte mindig a velencei Matteo Goffriller által 1700 körül készített csellón játszott, amelyet 1913-ban vásárolt meg.
10#
Casals már nem érte meg a Franco-rezsim végét – 96 éves korában, 1973. október 22-én hunyt el a Puerto Ricó-i San Juanban –, de az új spanyol kormányzat posztumusz kitüntette: Montsterrat Caballé 1976-ban bélyeg kiadásával emlékezett meg születésének centenáriumáról.
A képen Casals 1958-ban. Fotó: Bernard Lipnitzki / Roger-Viollet via AFP
