Pietro Lorenzetti – Krisztus belépése Jeruzsálembe (1320)
Lorenzetti freskója az olaszországi Assisi Szent Ferenc-bazilika alsó templomának falára készült, és azt a pillanatot ragadja meg, amikor Jézus öt nappal húsvét ünnepe előtt megérkezik Jeruzsálembe szamárháton. Máté, Márk és Lukács apostolok szerint az emberek hódolatuk jeléül felsőruházatukat és faágakat terítettek elé az útra, János viszont pálmaágakról számol be. Több nyelven ezért pálmavasárnapnak nevezik, míg nálunk virágvasárnapként ünnepli ezt a napot a keresztény közösség.
Leonardo da Vinci – Az utolsó vacsora (1494–1498)
A legismertebb reneszánsz műalkotások egyike, Az utolsó vacsora azt az étkezést örökíti meg, amelyet Jézus utoljára osztott meg tanítványaival. Az evangélium szerint ekkor jósolta meg, hogy az egyik tanítványa elárulja őt, és azt is, hogy Péter háromszor fogja megtagadni. Da Vinci falfestménye a milánói Santa Maria delle Grazie-templomban látható, amelyet évszázadok óta művészek és tudósok hada vizsgálgat matematikai szimbolikája, pszichológiai összetettsége és perspektívahasználata miatt. A nagycsütörtök a gyász napja, ezért csütörtök estétől szombat estéig nem harangoznak.
Andrea Mantegna – Imádság az olajfák hegyén (1455–1456)
A képen Krisztus egy csoport kerub előtt imádkozik, akik kínzó- és halált hozó eszközöket tartanak a kezükben. Júdás, az áruló tanítvány egy csapat katonát vezet, hogy letartóztassák Jézust. Eközben más tanítványai, Péter, Jakab és János alszanak. A fatáblára festett alkotás ma a londoni National Galleryben látható.
Michelangelo Merisi da Caravaggio – Krisztus elfogatása (1602)
Caravaggio olajfestménye azt a pillanatot ábrázolja, amikor Júdás arcon csókolja Jézust, hogy tudják, kit kell őrizetbe venni. A sűrű kompozíciójú alkotáson hét alak látható: János, Jézus, Júdás, három katona és egy olyan férfi, aki egy lámpást tart – ez utóbbi a kutatások szerint maga a festő lehet. Jézus arca egyszerre fejez ki beletörődést és fájdalmat, mivel tudja, mi fog történni vele. A a festményt a 18. század végétől kezdve körülbelül kétszáz évig eltűntnek hitték, ma a dublini Ír Nemzeti Galéria tulajdona.
Gerard Seghers – Szent Péter tagadása (1620–1625)
Jézus az utolsó vacsorán megjósolta, hogy Péter háromszor fogja megtagadni addig, míg hajnalban megszólal a kakas. A festmény azt a jelenetet ábrázolja, amikor Péter a körülötte kérdezősködőknek válaszolva letagadja, hogy Jézus tanítványa lenne. Az olajfestmény az Észak-karolinai Művészeti Múzeumban található.
Antonio Ciseri – Ecce homo (1871–1891)
A svájci-olasz festő Ecce homo, azaz Íme az ember című képe arra az evangéliumi epizódra utal, amelyben Poncius Pilátus bemutatja Jézust Jeruzsálem népének, és felajánlja nekik, hogy válasszanak az ő, valamint a hírhedt bűnöző, Barabás kiszabadítása között. A képen senkinek nem látjuk teljesen az arcát, kivéve a helytartó feleségéét, akinek lehajtott feje érzékelteti azt a meggyőződését, hogy Krisztus ártatlan. A hatásosan megkomponált festményt a firenzei Pitti-palota Modern Művészeti Galériájában őrzik.
El Greco – A keresztet hordozó Krisztus (1580)
Az olajfestmény El Greco toledói korszakában készült. A képen a töviskoronás Jézus gondolataiba merülve az ég felé tekint, és elindul a keresztúton, a végső áldozatot is vállalva az emberiségért. A festmény több hasonló témájú El Greco-alkotással együtt ma a New York-i Metropolitan Múzeum képzőművészeti gyűjteményét gazdagítja.
Raffaello – A bukás a kálvária útján (1514–1516)
A nagy méretű olajfestmény azt a pillanatot ábrázolja, amikor Jézus elesik, miközben a keresztjét viszi a Golgotára. A reneszánsz festő Krisztus anyját, „a Szűz ájulásának” jelenetét is megörökítette a képen, amely a madridi Pradóban látható.
Diego Velázquez – Keresztre feszített Krisztus (1632)
Az immár keresztre feszített Jézus sápadt bőre isteni jellegét hangsúlyozza. A klasszicizmus hatásait mutató festményen meztelen testét aprócska ágyékkötő fedi csak, feje körül keskeny glória látható. Hosszú haja lehajtott arcának nagy részét befedi, ami már halálát is előrevetíti. Velázquez képe szintén a madridi Prado Múzeum tulajdona. A keresztények nagypénteken emlékeznek meg Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és temetéséről, ezen a napon úgynevezett „csonka misét” tartanak, amelyen nincsen átváltoztatás.
Peter Paul Rubens – Levétel a keresztről (1612–1614)
A Levétel a keresztről a flamand művész 1612–1614-ben készült triptichonfestményének központi táblája, amely ma is eredeti helyén látható Belgiumban, az antwerpeni Miasszonyunk-székesegyházában. A képen, amelyen Szűz Mária és János apostol is látható, Arimateai József Nikodémus segítségével veszi le Krisztus testét a keresztről.
Rembrandt – Krisztus és Szent Mária Magdolna a sírnál (1638)
Az asszonyok reggel elmennek Jézus sírjához, hogy előkészítsék a testet a temetéshez, de üresen találják. Az angyalok adják nekik hírül Krisztus feltámadását. Rembrandt képén Mária Magdolna éppen megfordul, és egy férfit vesz észre kertészruhában, akiben, miután nevén szólítja, felismeri a feltámadt Jézust. A kép a brit királyi család gyűjteményének része.
M. S. mester – Feltámadás (1506)
A késő középkori magyar festészet rejtélyes alakjának csak a szignóját ismerjük, személye ismeretlen. Feltámadás című képének középpontjában Krisztus áll, egyik kezében fehér alapon vörös zászló, a másikkal diadalmasan az ég felé mutat. Vörös palástja uralkodói voltára való utalás. A háttérben két másik történet is kibontakozik: a keresztről való levétel, valamint a kenetet vivő asszonyok láthatóak. A képet az esztergomi Keresztény Múzeum őrzi. Jézus feltámadása a kereszténység legnagyobb ünnepe, amelyről húsvétvasárnap szentmisével emlékeznek meg.
