Az 1956-os forradalomról A szabadság nem elvont fogalom címmel archív fotókkal illusztrált, megrázó és egyben magával ragadó visszaemlékezést írt Poós Zoltán. Ezen alkalomból díjakat osztott ki a Magyar Írószövetség: az Arany János-díjat idén Vitéz Ferenc költő, író, irodalomtörténész, egyetemi docens érdemelte ki, a Debüt-díjat pedig Birtalan Andrea Mifelénk nincsenek padok című verseskötete, Sarnyai Benedek Elfeledték magukat című prózakötete, valamint Kovács Újszászy Péter A csupaszodás gótikája című verseskötete kapta. Az eseményről Kincses Krisztina beszámolójában olvashatunk részletesebben. A Kaláka az ’56-os forradalom hőseinek emlékére zenésítette meg Faludy György 1956, te csillag című versét, amelyből az 56films készített videóklipet. A filmben eddig soha nem látott, ’56-os menekültekről szóló archív felvételek is szerepelnek az amerikai Nemzeti Archívumból. Leslie Mandoki Szabadságvágy címmel dokumentumfilmet készített az 1956-os forradalomról, amelyben az ’56-os pesti fiatalok és a forradalom meghatározó alakjai mesélnek személyes élményeikről és emlékeikről, megelevenítve a történelmi eseményeket. Az 1956-os forradalom szellemisége mélyen beépült a személyes életébe, hiszen túl azon, hogy három diák halt meg a lakásukban, akiket a szovjetek öltek meg, édesapja is harcolt a szabadságért. Vissza nem térő lehetőséget kínált fel a Nemzeti Filmintézet: az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából négy kitűnő film ingyenesen megtekinthető vasárnap estig az intézet streaming platformján, a Filmión.
Van kiút az üveg fogságából?
A Till Attila rendezésében és Thuróczy Szabolcs, Polgár Tamás főszereplésével készült, És mi van Tomival? című film egy alkoholista beteg egyetlen napjának történetét mutatja be. Központi kérdése nem az, hogy milyen könnyű alkoholistává válni, hanem az, milyen nehéz a „gyógyulás” után józannak maradni. Betekintést enged a hosszú, kínkeserves leszokási időszakra, elbontja az önzetlenség körül kialakult patetikus, önámító felfogást, majd felteszi és megválaszolja a kérdést: vajon egy függőség esetében véglegesnek tekinthető a gyógyulás? Pintér Laura kritikáját itt olvashatják el, a filmet pedig október 31-étől lehet majd megtekinteni a hazai mozikban.
Öncenzúra repedés formájában
Az első nagy dalszerzői korszak lezárásának tekinthető, Repedés című új albumuk apropóján eredt a nyomába Drávucz Zsolt a „legsikeresebb lemeztelen magyar zenekar” mítoszának. Az Analog Balaton duója komoly sikereket tudhat magáénak, melynek kapcsán joggal merülhet fel a kérdés: hogyan lehet, hogy egy zenekar a folyamatos online jelenlétet, figyelemfenntartást szorgalmazó zeneipari környezetben lépésről lépésre építkezni tudott hét–nyolc éven keresztül úgy, hogy mindössze négy–öt, „referenciaként” felmutatható felvétel volt elérhető tőlük egészen 2021-ig? A Már nem csak nihilhimnuszokat ír az Analog Balaton, de a boldog dalokra még várni kell című írás a kezdetektől, a 2010-es évektől veszi sorra a Zsuffa Aba és Vörös Ákos alkotta formáció fejlődéstörténetét.
Hogyan lett az Es lebe die Liebéből világsláger?
„Ne tessék elütni a dolgokat avval, hogy itt operett szól hozzánk, édes naív és bolondos. Az operett voltaképpen a legkomolyabb színpadi műfaj, a legszebb és legszabadabb, mellyel királyokat üthetünk veszedelem nélkül nyakon, s mely tartalmas, ötletes, újítani vágyó lelkekben születve, többet rombolhat a korhadt világból, s jobban készítheti a jövendő jobbat – öt parlamenti obstrukciónál…” – így írt az operett megkérdőjelezhetetlen érvényességéről Ady Endre 1903-ban a Nagyváradi Naplóban. Papp Tímea Kálmán Imre legnépszerűbb háromfelvonásos operettje, a Csárdáskirálynő világsikerhez vezető útján kalauzolja végig az olvasót. A Csárdáskirálynőt 1916. november 3-án a Király Színházban láthatta először a budapesti publikum. Időközben az eredeti cím is megváltozott, az Es lebe die Liebéből (Éljen a szerelem) Die Czardasfürstin (Csárdáskirálynő) lett. A diadalmas premier után pedig 15 hónapig játszották folyamatosan, s még abban az évben bemutatták Svédországban; a háború ellenére szép sorban követték egymást a német, a dán, a finn, a lengyel, az orosz és az angol nyelvű színpadok. A kávéházi zenekarok, az egyre több háztartásban megjelenő gramofon, valamint a tömegmédiumok, a telefonhírmondó, a rádió, a film és a televízió mind kellettek ahhoz, hogy Kálmán Imre melódiái slágerré váljanak.
Akikre felnézhetünk
A magyar irodalmi élet egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező szakmai elismerését, a Déry-díjat is ezen a héten adták át. A díj Déry Tibor özvegyének végakarata alapján jött létre, aki vagyonával az irodalmi élet kimagasló alkotóinak munkásságát kívánta támogatni. Emellett az idei KÓTA-díjak is gazdára találtak az MTA Zenetudományi Intézetében tartott díjátadó ünnepségen, ahol a nem hivatásos kórus-, zenekari és népzenei élet kiemelkedő képviselőit díjazták. A Déry- és a KÓTA-díjazottak listáját itt és itt olvashatja el.
A néphagyomány csak akkor tud fennmaradni, ha igaz
Korunk egyik legégetőbb és legtöbb kételyt felvető kérdése: vajon életben tarthatóak a hagyományaink? S ha igen, miként? Erre keres és ad választ a folklór szemszögéből a Hagyományok Háza Pixel és folklór című kiállítása. Seres Gerda Szarka Klára fotótörténésszel, a tárlat kurátorával készített interjút, aki a kiállításra 24 fotográfus munkáiból válogatott. A képek a valóság megörökítésén túl az alkotók valóságmegéléséről is mesélnek, s a kurátori munka Szarka Klára számára is nagy gondolati és lelki utazás volt: „Az elmúlt hónapokban megbizonyosodtam arról, hogy az igazi, mély tradíció valamit tud. Azt is elcsábítja, megtartja, aki kezdetben úgy hiszi: semmi köze hozzá.”
