Meglehetősen sok film készült már hónaljszárító choppereken bukósisak nélkül pöfögő, tőrös-koponyás mellényt viselő torzonborz rosszfiúkról. Jeff Nichols (Fegyverek és emberek, Mud, Éjféli látomás) a saját változatában, a Motorosokban két ilyenre is visszautal. Az egyik a Marlon Brando ikonikus fiatalkori karakterére épülő A vad (1953), amelyet a budapesti születésű Benedek László rendezett. Ebben a lázadók is polgári frizurát hordanak. A másik Dennis Hopper és Peter Fonda alapműve, az 1969-ben bemutatott Szelíd motorosok, amely szinte a bozontos hippikorszak metaforája.
Az indokolatlanul hangos, minden felesleges komfortot nélkülöző, ám igen látványos megjelenésű és az amerikai motoros bandák világában szigorúan Harley-Davidsonon lovagoló törvényen kívüliek a filmekben ugyanolyan tipikus westernhősök, mint lovon poroszkáló vagy Sam Peckinpah Konvojában kamionokon rosszalkodó kollégáik.
A Motorosokban szereplő banda, a Vandálok tagjai azért szegik meg a törvényeket, mert mást szeretnének, mint ami az egyre több szabállyal terhelt világban természetes és elvárt. A jog helyett az igazságot tartják fontosnak, a konvencionális és a társadalmilag elfogadott, gyakran képmutató normák helyett az általuk hitelesnek tartott értékeken alapuló szabályok szerint kívánnak élni. Harsányan, vadul és naivan, tehát veszélyesen.
A Motorosokat beharangozó előzetesek alapján sok mindenre gondolhat az ember, de már most érdemes leszögezni, hogy ha valaki Mad Max jellegű pörgésre számít, csalódni fog. Nichols meglepően lassú mozit készített. Történetét egy 1968-as könyv inspirálta, amelynek szerzője, Danny Lyon négy évig motorozott a Chicago Outlaws Motorcycle Club tagjaival, fotózta őket, felvette és leírta a beszélgetéseiket.
Nichols beleszeretett a könyvbe meg a bandába, és filmrendezőként keltette új életre a négy éven át dokumentált kívülállókat. A motorozás ürügyén régimódi, történetmesélő filmet készített arról, mi történik az értékekkel, és mekkora esélye lehet annak, aki ragaszkodik a szabadság és a rend általa preferált meghatározásához. A filmbéli motorosok ütnek, ha kell, de igyekeznek senkit se bántani, aki békén hagyja őket. Szabadidejükben áthajtanak a piros lámpákon, fogócskáznak a rendőrökkel, de dolgoznak és gondoskodnak a családjukról. Vezetőjük Marlon Brando egykori filmbeli karakterét követve hozza létre a klubját. Ebből növi ki magát a mezei motorviadalról ismert haverjaival alapított chicagói csapat. Amúgy kamionsofőr és elég rendes családapa. Többnyire megfontolt, de ha a helyzet úgy kívánja, harap, ujjakat tör és gyújtogat.
Johnnyt Tom Hardy formálja meg a tőle megszokott és mostanra el is várt színvonalon: a bandavezérré váló teherautó-sofőr összetett, mégis egy tömbből faragott karakterében újra bizonyítja, hogy korosztálya meghatározó színésze.
Austin Butler szintén telitalálat Benny, a megtörhetetlen, öntörvényű, sármos, kölyökképű motoros szerepében. A Golden Globe- és BAFTA-díjas amerikai színész-énekes vonzó esendősége már-már James Deant idézi, de olyankor sem hiteltelen, amikor kocsmai verekedés során kést ránt. Nem is kérdés, hogy Kathy, az átlagos külvárosi lány miért szeret bele első pillantásra.
A Benny barátnőjeként a film narrátori szerepét is betöltő Kathy szerepét a brit Jodie Comer alakítja, elképesztően jól. Liverpooli létére hibátlanul építi fel a hatvanas évekbeli chicagói munkáslány figuráját, aki egyenrangú a marcona motoros macsókkal, és mégis nőies. Okos, szellemes, vonzó nő, aki ugyanolyan szabad, mint a borostás fiúk, csak sokkal erősebb náluk.
A színészcsapatban nincs gyenge láncszem. Michael Shannon – aki Jeff Nichols minden filmjében játszik – a Zippo nevű, meggyötört motoros bőrébe bújva éppúgy egy teljes világot, sorsot mesél el minden részletében pontosan, mint a bogárevéssel hencegő, motorfüggő Cockroach kisebb szerepében Emory Cohen.
Jeff Nichols megmutatja, hogy nem kell végeláthatatlan sorozatidő egy történet elmeséléséhez. Valamivel kevesebb, mint két óra alatt maradéktalanul ki tudja fejteni mindazt, amiért a forgatókönyvnek nekilátott. És közben nemcsak történetet mesél, hanem elemez, kérdez is, és ezzel válaszokat piszkál ki a nézőből. A Motorosok azoknak szól, akiknek néha eszükbe jut, mit gondoltak a világról abban a korban, amikor még természetes volt, hogy hiszünk az ideákban és abban, hogy az álmok valóra válhatnak. Amikor úgy tudtuk, hogy a világ kemény hely ugyan, de elbukni csak felemelt fejjel érdemes, és annak, aki nem adja fel, sikerülhet.
Nichols és csapata vállaltan naiv, de a valóság szomorú tényeit sem megtagadó, szórakoztató és igényes filmet forgatott. Látványos, kemény, de érzelmes üzenete nem más, mint muzeális Harley-Davidsonok dübörgésével és kiváló zenékkel megalapozott, az utolsó plakátfoszlányig hiteles hatvanas évekbeli képi világba helyezett mese, amelynek tanulsága is van. Mégpedig az, hogy nem könnyű szabadnak lenni, sőt néha komolyabb baj is lehet belőle, de ha nagyon akarjuk, és a szerencse is mellénk szegődik, akkor nem teljesen lehetetlen. Ám ehhez még azt is hozzáteszi: régen is úgy gondolták, hogy még régebben jobb volt.
Bemutató: június 20. Forgalmazza a UIP Duna.
