„1965-ben jelent meg első lemezem Las Vegasban The Tommmy Vig Orchestra címmel. Ez olyan nagyzenekari felvétel volt, amelyen a jazz mellett kortárs zenei beütések is voltak. Több mint öt évtizeddel később, a mostani új lemezre a lényeg megmaradt: a nagy előd, a zenekarvezető-zongorista Stan Kenton által is favorizált amerikai lüktetést akartam megörökíteni” – mondta a 83 éves muzsikus az MTI-nek adott interjúban.
A tizenkét kompozícióból álló albumon sokan játszanak, a hazai jazzszíntér zenészei mellett mások mellett David Murray világhírű amerikai szaxofonos vagy Vig fia, Roger Lee Vig dobos is. Az anyag első része tisztelgés a jazz három óriása, Thelonious Monk és Fats Waller zongorista, valamint Dizzy Gillespie trombitás előtt.
„Sok mindenkivel játszottam együtt Amerikában, velük éppen nem. Waller már 1946-ban meghalt, mielőtt kimentem volna, Gillespie-vel egyszer találkoztam személyesen, és Monkot is csak hallottam zenélni.
Komponistaként ők voltak a példaképeim, számomra Dizzy és Monk muzsikája Bach-ban gyökerezik.
Beethovent és Monkot egyformán imádom, így amikor zenét szerzek, nekem természetes a klasszikus hangzás és a szvinges jazz összekapcsolása” – fejtette ki Tommy Vig. Hozzátette: zenéje nem könnyen befogadható, „mert első hallásra sokan nem értik, mit akar Vig ezekkel a harmóniákkal”.
A Jazz Jazz 2022 című CD két száma Beethoven (például az Örömóda) ihletésére született, egy másik track a Hej, Dunáról fúj a szél kezdetű magyar népdal szvinges értelmezése. A lemez középső részén néhány évvel ezelőtt írt Vig-szerzemények szólnak big band kísérettel, a záró tétel pedig a Budapest 1956 című programzenei művének budapesti koncertfelvétele. A Rákóczi-induló és a Himnusz részleteit is magában foglaló kompozíció most először hallható lemezen, a MÁV Szimfonikus Zenekar előadásában, a szerző vezényletével.
„Azért tettem utalásszerűen a Budapest 1956-ba ezeket a jól ismert zenei témákat, mert kifejezik a magyarok érzéseit az elnyomókkal szemben. Tizennyolc évesen végigéltem a forradalmi eseményeket Budapesten, a közelemben voltak a lövöldözések, éreztem a magyar lélek ellenszegülését. Egy nép szabadságvágyát zenésítettem meg ebben a műben” – hangsúlyozta Tommy Vig.
A 2006-ban hazatelepült vibrafonművész, dobos, zeneszerző fél évszázadon át aratott sikereket az Egyesült Államok jazzszínpadain.
1956-ban hagyta el Magyarországot, ahol hétévesen csodagyerekként már játszott többek között a Zeneakadémián is. 2006-ig New Yorkban, Los Angelesben és Las Vegasban élt és muzsikált. Játszott Frank Sinatrával, Miles Davisszel, Sammy Davis Jr.-ral, Judy Garlanddel, Tony Bennettel, Dean Martinnal, Henry Mancinivel, Quincy Jonesszal, a Beach Boysszal, Woody Allennel, Diana Rosszal és Michael Jacksonnal, ütőhangszeresként közreműködött Rod Stewart több lemezén. 1984-ben Los Angelesben az Olimpiai Jazz Fesztivál rendezője volt.
2001-ben a Los Angeles Jazz Societytől a vibrafonosok Oscar-díját vehette át.
Mint az MTI-nek elmondta, bár korábban tagja volt a vezetőségnek, kizárták a Magyar Jazz Szövetségből. „Azért, mert kritizáltam a rossz zenészeket. Amerikában is mindig így tettem. Sok itteni jazzmuzsikus mérges és féltékeny rám, és emiatt kevés felkérést kapok, mert szerintük idejöttem Amerikából, és azt hiszem, mindent jobban tudok a műfajról, mint ők. Erről nem tehetek, ötven éven át nap mint nap a legjobbakkal játszottam az Egyesült Államokban, és bizony megtanultam, hogyan kell ezt csinálni.”
Tommy Vig jelenleg önéletrajzi könyvet ír, amelyet a tervek szerint idén befejez és megjelentet.
Nyitókép: Tommy Vig és a Budapest Jazz Orchestra. Forrás: tommyvig.com
