Idén tüntették ki a Magyar Kultúra Lovagja címmel, és újra kiadták egy korábban már megjelent kisregényét, az Ördögvért. A kötetben egyéb novellák is szerepelnek, ezek tematikailag kapcsolatban állnak a címadó művel, vagy más szempontok alapján kerültek bele a könyvbe?
Az Ördögvér egy Pesten játszódó, mai témájú regény, némileg szürrealisztikus, némileg misztikus szerelmi- és kémtörténet. Lehet, hogy ez kicsit soknak tűnik így egyszerre egy kisregényben, viszont nem véletlenül nyerte el a Magyar Napló regénypályázatának különdíját 2007-ben, és ezzel sok olvasó szimpátiáját. A főhős Geri hol ügyesen, hol ügyefogyott módon csetlik-botlik a modern világ útvesztőiben, s tulajdonképpen csak az álmai és a mindnyájunkban fellelhető archetípusos mesék segítségével tud kikászálódni a maga vagy a világ (?) által megjelenített pokolból; ha tud egyáltalán. Közben egyetlen szerelmének, Mártának egy kétméteres orosz titkos ügynök udvarol. A novellák már sokkal realisztikusabbak. Nagy merítés ez, az elmúlt huszonöt év legjavát próbáltuk kiválogatni Berka Attila szerkesztő segítségével. Sok közöttük a keserédes történet, melyen egyik pillanatban nevet, a másikban sír az olvasó. Legalábbis ezt remélem. Tematikailag sok közöttük a személyes, családi történet, de van közöttük első világháborús, ötvenhatos és mai témájú elbeszélés.
Korábban történelmi regényeket írt, legutóbbi, a Janus, egy izgalmas gondolatkísérlet eredménye...
A regény egyik főhőse Janus Pannonius, a másik egy nála kétszázhetven évvel korábban élt, kitalált személy, egy magyar trubadúr. Éltek ugyan francia trubadúrok nálunk, Imre király, II. Endre királyunk bátyjának udvarában, de magyar versfaragóról nem ír a fáma. De akár létezhetett is, hiszen az Ómagyar Mária siralom és a Halotti beszéd nagyjából abból a korból való. Az ötletet Diószegi Szabó Pál költő csiholta ki belőlem, amikor egy tokaji borozgatás alkalmával megkérdezte, hogy miért nem írok magyar trubadúrról. Mert nem volt, feleltem ? miközben rögtön ki is bontakozott bennem az első jelenet. Galeotto Marzio piszkálja Janus Pannoniust, hogy miért nem ír magyar nyelven verset. Janus tiltakozik, vitatkoznak, majd a költő-püspök mérgesen elrohan. Egyenesen a könyvtárba szalad, hogy kedvenc kódexei között vigasztalódjon. Ekkor hullik ki az egyik könyvből egy pergamen, rajta magyar nyelven írt költemény, melyet az a bizonyos Imre király korában élt énekmondó szerzett. Valójában ezeket a verseket Diószegi Szabó Pál írta.
Az idősíkoknak ebben, és a korábbi könyveiben is fontos szerepe van.
A történet két szálon fut, két idősíkban. Csak míg Janus Mátyás király ellen szervez összeesküvést, addig Ádám, a magyar trubadúr Imre király mellé áll az ellene lázadó öccsével szemben. A történelmi tényekhez hűen ragaszkodtam ebben a regényemben csakúgy, mint a kilenc részes ifjúsági sorozatomban, csupán annyit tettem hozzá, amennyi a két szál kapcsolatához elengedhetetlen volt. Úgy írtam meg, mintha Janus Pannoniusnak lett volna egy titkos élete, mintha újból szerelembe esett volna ? fiatalon rengeteg kalandban volt része, ezt a versei is tanúsítják ?, s a szerelmi költészet kapcsolja össze Ádámmal, aki egyszerre három nőnek csapja a szelet, míg végül ki nem köt az egyetlen igazi mellett. Ezért aztán ez a könyv olvasható történelmi regénynek, kalandregények vagy szerelmes történetnek, kinek-kinek ízlése szerint.
Mondhatjuk azt is, hogy nem hagyományos értelemben vett történelmi regényeket ír.
Nálam a történelem ürügy, hogy a szereplőimet helyzetbe hozzam, és elfilozofálgathassanak mai problémákról. Az ember nem változik, régen ugyanazokat a játszmákat játszottuk, mint manapság, ugyanúgy a szerelem, a pénz és a hatalom irányított mindent, és ugyanúgy a transzcendencia volt erre a megoldás. És a transzcendens alatt nem csak az istennel való találkozást, hanem a művészi tevékenységet is értem, hiszen ha mikrokozmikus szinten is, de az igazi művészi munka szintén teremtés. Hogy aztán ez kinek, mennyire sikerül, az utókor dönti el.
Volt mestere? Kiket olvas szívesen?
Gion Nándor volt az, aki először megszemlélte a novelláimat, és tanácsokat adott, hogyan kell poentírozni. Kedvenc íróim sokan vannak ? rajta kívül Ottlik Gézát, Fekete Istvánt emelném ki. A kortársaktól pedig Novák Valentin, Pósa Zoltán, Bene Zoltán és Cselenyák Imre néhány regényét, melyek olvasásakor úgy éreztem: milyen kár, hogy nem én írtam meg ezeket, annyira jók. Az orosz irodalomból a klasszikusok hatottak, de Dosztojevszkij és Tolsztoj mellett Bulgakov a nagy kedvenc. A Mester és Margarita egyes megoldásai, jelenetei talán még vissza is csengenek egy-két regényemben.
Mihez kezd magával az író, ha éppen nem alkot?
Mit csinál a szél, ha nem fúj, kérdezik a kisgyerekek. Az író mindig ír, akkor is, amikor nem. A szél, ha nem fúj, gondolkodik, hogy merre induljon, hová fújjon. Nagyjából ilyen az író élete is. Ebben a nyüzsgő, naponta változó világban könnyű megmerítkezni a létforgatagban, és aztán egyre nehezebb kilépni belőle, és krónikása lenni a jelennek. De meg kell próbálni. Erre kötelez már az idén januárban kapott díjam, a Magyar Kultúra Lovagja cím is.
FGT
